Hogyan utazhatunk el a közösségi közlekedés eszközeivel a Madridtól mintegy kilencven kilométerre fekvő városba?

Segovia a spanyol fővárostól északnyugatra fekszik, mintegy ötvenezer lakosa van. Híres a gyönyörű, késő-gótikus székesegyháza, amely a maga teljességében sajnos csak a levegőből látható, ill. a várhegy alatt húzódó városrészt keresztülszelő, a római korból ránk maradt vízvezeték. 

Madridból ide eljuthatunk autópályán, valamivel kevesebb, mint száz kilométert autózva. Ha a vasutat választjuk, még mindig két lehetőségünk marad: utazhatunk az olcsóbb, lépten-nyomon megálló személyvonattal, amely az utat, egy átszállással, mintegy két óra alatt teszi meg. Vagy választhatjuk a nemzeti vasúttársaság, a Renfe, Avant elnevezésű szolgáltatását.

Media Box #257

Avant-szerelvény

Az Avant a nagysebességű vasutak közepes távolságot megtevő, legfeljebb 250 km/h sebességű változatának márkaneve. Több ilyen vonal is van Spanyolországban, az egyik Madrid Chamartín állomást köti össze Valladoliddal, az első megálló Segovia. A jelenlegi kiépítésében 180 kilométer hosszú vonalat a 2007-es menetrendváltáskor adták át. A vonal a tervek szerint egykoron egészen Spanyolország északnyugati csücskéig fog érni, és 350 km/h sebességre épült ki, de jelen állapotában csak a közepes távolságú Avant járatok közlekednek rajta. 

Media Box #258

Madrid Chamartín állomás

A menetidő Chamartíntól Segoviáig alig fél óra. A vonatok nem ütemes menetrend szerint közlekednek, hanem az utasigényekhez alkalmazkodva, de azért elég sűrűn. Az árképzés is eltér a Magyarországon megszokottól, és inkább a légitársaságok rendszeréhez hasonlít: a frekventáltabb vonatokra drágábban, a kevésbé forgalmas időszakokban közlekedőkre pedig olcsóbban vásárolhatunk jegyet. Körülbelül egy hónappal az utazás előtt tettem ezt meg. Mivel nekem szinte mindegy volt, mikor utazom, az olcsóbb jegyeket kerestem. Így is több, mint tíz euróba került az utazás irányonként, ha ragaszkodtam volna a reggeli csúcsidőhöz, egy huszas se lett volna elég a jegyek darabjáért. 

Természetesen nem utaztam el Madridba előre, hogy jegyet vásároljak: otthonról, kényelmesen, az interneten vehettem meg a két jegyet, amit saját magam ki is nyomtathattam. Ezután már csak arra kellett figyelnem, hogy otthon ne felejtsem őket. A rutinosabbak még a nyomtatást is megspórolhatták, és mobiltelefonjukon tárolhatták a vonatjegyeket. 

Media Box #259

Az induló járatok

Chamartín ebben az időszakban közepes forgalmat bonyolít le. Az állomás egyik részén egymást érik az elővárosi járatok, távolsági forgalomban pedig óránként 4-5 vonatot találunk, különböző célpontokra. Az utastájékoztatásban a kettő szigorúan elkülönül. Érthető, ha egy táblára írnák ki az óránként többtucatnyi Cercanías közt elvesznének a távolsági vonatok, meg egyébként sem érdekel senkit, hogy két óra múlva pontosan hánykor fog indulni a vonat Parlába, ha addig megy ugyanoda még tizenöt. 

A váróterem a vágányok felett helyezkedik el, több vendéglátó-egység mellett kisboltot, postát találunk itt. A vonatra leginkább itt várhatunk, már csak azért is, mert a peronra nem lehet csak úgy lemenni. 

Media Box #260

Jegy- és biztonsági ellenőrzés

A peron elején ugyanis ellenőrzik a jegyeinket, a vonathoz már csak az juthat el, aki utazik is. Ezt az ellenőrzést jó fél órával indulás előtt kezdik el. Van biztonsági ellenőrzés is, a repülőtérhez hasonlóan, bár a szabályok kevésbé szigorúak. A táskánkat itt is keresztülviszik egy, a reptérihez hasonló berendezésen, minket a biztonsági őrök részben ránézésre, részben kézzel kezelhető fémdetektorokkal ellenőriznek. A zseb sípol, a telefont elő kell venni, meg kell mutatni, aztán már mehetünk is. Ilyen ellenőrzés csak a nagysebességű vonatoknál van, az elővárosiaknál nincs. 

A 114-es sorozatú, négykocsis, 236 ülőhelyet kínáló szerelvényből ezúttal kettőt csatolnak egymás mögé. Minden jegy helyre szól, az enyém a második kocsiba, egészen elölre. Igyekezni kell a beszállással, az ajtókat ugyanis - és ez a jegyünkre is rá van nyomtatva - két perccel a vonat indulása előtt zárják. Az utolsó pillanatokban érkezők könnyen lemaradhatnak. A vonat természetesen légkondicionált. Ezen az éghajlaton ez alapvető. Október közepén is harminc fok lesz majd délután. 

Amikor belül ki van írva, hogy a sebességünk 250 km/h, és így megyünk közel hét percig egy alagútban, az gyanús. És valóban: a Segovia előtti alagút több, mint 28 kilométer hosszú. Alighogy kibukkanunk belőle, máris ott vagyunk. Még fél órát sem utaztunk, máris megérkeztünk. 

Media Box #261

Buszok az állomás előtt

Van azonban egy kis bökkenő. Segovia Guiomar állomás ugyanis kint van, szó szerint, a pusztában. Szóval a vasút mellett szóló klasszikus érv, miszerint a vonatok - ellentétben a repülőkkel - a belvárosból indulnak, itt is megdőlni látszik. Persze logikus: a vonatok továbbmennek, ha a segoviai utasok kedvéért be kellene csalinkázni a városba, az a vagy a menetidőt, vagy a költségeket növelné meg jelentősen - esetleg mindkettőt. Így a helyi busztársaság két járatára vagyunk utalva, a városközpontba, a vízvezetékhez, a 11-es busz visz. A buszok menetrendje a vonatokhoz igazodik, kb. tizenöt perccel a madridi vonat érkezése után indulnak, egyszerre. Jegyet a vezetőnél válthatunk, 2 euró az ára. A sofőrnél elő van készítve jópár 2+1 eurós, így az átadott öteurós bankjegyre egy mozdulattal tépi le a gépből a jegyet és veszi fel a visszajárót. A mi buszunk ezúttal igen magas kihasználtsággal üzemel, az utolsó utasok már alig tudják magukat felpréselni a buszra. 

Jó negyedórányi buszozás után érkezünk meg a belvárosba, a busz közvetlenül a vízvezeték mellett tesz le. Innét vagy gyaloglással, vagy más helyi járatok igénybevételével juthatunk el a város többi nevezetességéhez. 

Media Box #263

Segovia, buszvégállomás

Ugyaninnét (a fenti kép alsó részén, kb. középen), csak az út ellentétes oldaláról fog visszaindulni is. Mivel a buszok menetrendje a vasúthoz igazodik, érdemes előre megnézni, mikor indul a buszunk vissza az állomásra, mert, ha lekéssük, a következővel már csak a következő vonatot érhetnénk el - amire viszont nincs jegyünk, ugye. Időben érkezem, nehogy lemaradjak. Ezúttal közel sincs annyi utas, mint idefelé volt, még az ülőhelyek se telnek meg teljesen. Egy fiatal hölgy egy húszeuróst lobogtat, mire a kérlelhetetlen buszvezető rámutat a táblára, miszerint 10 eurónál nagyobb címlettel nem lehet fizetni. Az utas pórul járt, hogy végül milyen megoldást választott, nem tudom, ezzel a busszal nem jött el, az biztos. 

Media Box #264

A vasútállomás

Mindenesetre a csatlakozás elég laza, még bőven van idő az állomáson elmenni WC-re. Más tevékenységbe nem nagyon tudnánk belefeledkezni, a váróteremben ugyanis a mosdón és a jegypénztáron kívül csak egy-két automatát találunk. 

Az elrendezés itt is a szokásos: a vágányok terepszint alatt futnak, a váróterem pedig felettük helyezkedik el. Itt annyiban lazább az ellenőrzés, hogy az összes vágányhoz (alighanem az alacsony utasforgalomhoz igazodva) egyetlen beléptetőkapu tartozik, így elvileg a Madridba szóló jegyemmel le tudnék menni a Valladolid irányú vonathoz is - még ha ennek túl sok értelme valószínűleg nem is lenne. Ugyanolyan 114-es szerelvény érkezik, de ezúttal csak egy egység, négy kocsival. 

Media Box #266

A Madridba induló vonat

Az utazás vissza a fővárosba eseménytelenül zajlott. Akárcsak idefelé, a visszaúton sincs a vonaton jegyellenőrzés, és végül egyetlen perc késéssel állunk meg Chamartín állomáson. Innét két metróvonallal (1, 10) vagy valamely Cercanías-járattal utazhatunk tovább. 

A másként meg nem jelölt képeket a szerző készítette. 

Creative Commons Licenc
Ezen mű szerzője Németh Attila, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
Based on a work at http://attus.hu

Azok a képek, amelyek forrása külön meg van jelölve, az ott megadott feltételekkel használhatóak fel.