Az autóforgalom mérséklésére Bergamóban is a kötöttpályás beruházásokat látták a legalkalmasabb eszköznek.

Bergamo Lombardiában fekszik, alig 50 kilométerre Itália gazdasági központjától Milánótól. A két város összefonódását jól jelzi, hogy az őket összekötő A4-es autópálya ezen a szakaszon 2×4 sávos, de még így is elég zsúfolt. Bár Bergamo lakossága alulról súrolja a 130 ezret, azaz kb. akkora, mint Győr, a pezsgő gazdasági élet nyomán elég erős a város útjainak forgalmi terhelése. Ezek az utak ráadásul nem ilyen forgalom elvezetésére épültek, többségük csak irányonként egy forgalmi sávval rendelkezik. Bár a történelmi óváros a hegy tetején helyezkedik el, az alsó városrész (Città Bassa) központja is elég sűrűn beépült, ott az úthálózat kapacitásának bővítésére már csak alagutak építésével volna mód. A forgalom egy részét el tudták vezetni a város északról és keletről határoló körgyűrű (circonvallazione) megépítésével, de a belső városrészek (különösen a Largo Porta Nouva irányába vezető utak) így is folyamatosan torlódnak, a csúcsidőszakban több forgalmasabb kereszteződésben is folyamatos a rendőri forgalomirányítás. Külön aggasztó, hogy Bergamo az Alpok déli szegélyére épült, így, míg dél felé a város környéke teljesen sík, ameddig a szem ellát (sőt, még azon is túl), északról a hegyoldalak közti völgyekből eléggé becsatornázva, néhány útvonalra koncentrálva érkezik a forgalom.

Innét tehát csakis a közösségi közlekedés fejlesztése felé látszott kitörés. Ezért a város méreteihez és forgalmához képest elég komoly autóbusz-hálózatot raktak össze, amelyet – azon kevés helyeken, ahol erre fizikailag lehetőség mutatkozott – előnyben is részesítettek a gépkocsiforgalomhoz képest. A járatok nem zsúfoltak, de, ha úgy vesszük, hogy Európa egyik legfejlettebb gazdaságú vidékén járunk, akkor azért nem rosszak a mutatók.

A bergamói végállomás
A bergamói végállomás

Ez azonban még kevés volt az autóforgalom visszaszorítására. Ezért 2000-ban a város és Lombardia tartomány úgy határozott, hogy kötöttpályás fejlesztéseket is végre fognak hajtani Bergamóban és környékén. Erre a célra megalapították a Tranvie Elettriche Bergamasche (TEB) nevű társaságot (magyarul nem hangzik jól, de ez kb. annyit jelent, hogy Bergamói Elektromos Villamosok). A tervek több villamosvonal kiépítését is tartalmazzák, ezek közül az első az egykor volt Ferrovia Della Valle Seriana nevű, HÉV-szerű vasútvonal feltámasztását vette célba. Ez az egykoron mintegy 30 kilométer hosszú vonal Bergamót a Serio folyócska völgyében haladva kötötte össze az útbaeső településekkel, utolsó szakaszára 1967-ben került lakat.

Az egykori vasút maradványai negyven év után kevéssé bizonyultak használhatónak, de legalább a nyomvonal nagy része adott volt. Ugyanakkor ezúttal egy, a villamos szabványainak megfelelő vonalban gondolkodtak, persze a legmodernebb módszerek szerint. Ha német nyelvterületen volnánk, ezt minden bizonnyal Stadtbahnnak neveznék, olaszosan a "metrotranvia" elnevezést aggatták az ilyen jellegű vonalakra (Bergamón kívül a kontinentális Itáliában nincs más hasonló, két szardíniai város, Cagliari és Sassari létesített még ilyet). Aztán persze jól felkészült magyar újságírók elolvastak valami cikket, és gyorsan megírták, hogy Olaszországban milyen olcsón épül metró.

Bergamo FS
Bergamo FS

A vonal bergamói végpontja a vasútállomás mellett található, attól kb. száz méterre, a tér egy eldugott sarkában – közvetlenül a helyközi buszok állomása mellett. A fentebbi, a végállomást ábrázoló fénykép bal szélén látható is a távolban a vasút felvételi épülete. A "Bergamo FS" állomásnév kb. a "Bergamo MÁV-állomás" helyi megfelelője, az államvasút (Ferrovia dello Stato) olasz rövidítéséből. Ez egy kétvágányos sima fejállomás, fedett peronnal, de a villamostól a helyi buszokhoz vagy a vasútállomáshoz egy kevéssé kiépített, és egyáltalán nem fedett útvonalon lehet csak eljutni, ahol nyári záporok esetén jól meg lehet ázni.

A villamos innét indul, és a Serio völgyében halad 12 kilométer hosszan. A vonal teljes egészében önálló pályán, a közúti forgalomtól elválasztva halad, nagyrészt füvesített vágányokon. Alzanóig 2009. áprilisában, Albinóig pedig két hónappal később, júniusban adták át. A betévedő gyalogosoktól és állatoktól a teljes hosszban kiépített kerítés védi a villamost.

A vonal
A vonal

A megállók kiépítése eléggé egységes, hiszen egyszerre, egy azonos típusterv szerint épültek. Mindegyiknél megfelel a peron magassága az alacsonypadlós járműnek, és rámpákkal segítik elő, hogy a mozgáskorlátozottak is megközelíthessék. Mindenütt található fedett várófülke, és elektronikus utastájékoztató rendszer, ami jelzi, hogy hány perc múlva érkezik a villamos.

A 12,5 kilométeres vonalon 14 köztes megálló található, a 830 méteres átlagos megállóköz inkább gyorsvasutat idéz. Figyelembe kell azonban venni, hogy a megállók kiosztása elég aránytalan, az első hat megálló Bergamóban elég sűrűn követi egymást, majd utána az elővárosokban kilométernél hosszabb megállóközökkel találkozhatunk. A végig védett vonalon a villamos 70 km/h sebességgel haladhat, a megállók miatt a keringési sebesség nem túl magas, 25 km/h, azaz pontosan 30 perc alatt halad végig egy jármű a vonalon.

A járatok egész nap negyedóránként követik egymást, csúcsidőben ennél sűrűbben, 6-8 percenként indul egy villamos. A tarifák egységesek a városival, azonban az elővárosi díjzónák igen sűrűn váltogatják egymást, a központtól 12 kilométerre (összevetésül ez a Ferenciek terétől kb. az Új Köztemető távolsága) lévő Albino már a negyedik gyűrűben van. Így egy innen ingázó utas egy jegyért 2,70 eurót (mintegy 840 forintot), egy havibérletért pedig 66 eurót (kb. 20.500 forintot) kénytelen fizetni.

Kereszteződések
Kereszteződések

A főbb közúti útvonalak szintben elválasztva keresztezik a villamospályát, kisebb forgalmú utcák esetén viszont szintbeli átjárókat alakítottak ki. Ezeken jelzőlámpa szabályozza a forgalmat – a lámpát az érkező villamos állítja maga előtt. A rendszert úgy építették ki, hogy még közvetlenül a megállók után lévő átjáróknál sem jelez pirosat az autók számára feleslegesen hosszú ideig, hanem pont, amikor a villamos elindul, akkor váltja a lámpát.

Magyar vagy német jelzésekhez szokott olvasó számára furcsa lehet, de itt a villamos is a hagyományos piros-zöld jelzésképek szerint közlekedik, nincsenek külön jelzőtípusok a villamos számára kifejlesztve.

A vonalra az AnsaldoBreda járműgyártól vásároltak Sirio típusú kocsikat. Az ide szállított kocsik kialakítása valamelyest eltér a másutt (pl. Athénben, Milánóban) megszokott homlokfaltól, és az egész jármű megjelenése kicsit robosztusabb, holott lényegileg ugyanarról a teljes hosszban alacsonypadlós villamoskocsiról beszélünk.

AnsaldoBreda Sirio
AnsaldoBreda Sirio
AnsaldoBreda Sirio

A belső tér kialakítása is némileg eltér (több az ülő, kevesebb az álló- és közlekedőtér), a jármű fő szerkezeti felépítése azonban azonos. Az ötrészes, 30 méter hosszú kocsikban így 50 ülőhelyet alakítottak ki – ezekből 14 darabot vásárolt a TEB.

A villamos jelenleg minden időszakban szépen megtelik, de ez munkanapokon is csupán 10-12 ezer utast jelent. Persze egy ilyen kisvárosban ez a naponta kb. 3-4 ezerrel kevesebb gépkocsi (mivel a villamos utasainak egy része korábban busszal járt) is számottevő, és jelentősen enyhíti a közutak, különösen az érintett irányú főutak zsúfoltságát. Komoly hiány azonban, hogy utasforgalmilag inkább HÉV-ként működik, azaz hiába a sok bergamói megálló, az utasok inkább a távolabbi részekről érkeznek.

Borgo Palazzo átszállóhely
Borgo Palazzo átszállóhely
Borgo Palazzo átszállóhely

Ennek egyik legfőbb oka az, hogy a városban a végálomás a vasútállomásnál van, ami a belvárosból kissé kiesik. Pedig a központ, a Porta Nouva alig egy megállónyira (a XXIII. János pápáról elnevezett utcán kb. 550 méter) lenne, de oda már sem teljes egészében védett pályát, sem feltétlen elsőbbséget biztosító kereszteződéseket nem lehetne kiépíteni, így inkább itt félbehagyták a vonalat. Így hiába épült villamosként, annak igazi nagy előnyét, a városon belüli közlekedést nem tudja kiaknázni.

Igaz, így is át lehet szállni Bergamo összes fontos autóbusz-vonalára (a bérletek pedig egységesek). A buszok egy részére a vasútállomásnál, másokra az első megállónál, a Borgo Palazzónál lehet átszállni. Ez utóbbi az egyetlen megálló, amelyet csak lépcsőn ill. liften lehet megközelíteni, itt a villamos valamivel a térszint alatt fut – a mozgólépcsőről felérve pedig azonnal a buszmegállóban találja magát az utas.

A bergamói elővárosi villamos tehát sokat segít a város közlekedési problémáin, de az igazi nagy ugrást még nem sikerült megtenni. Talán majd a – jelenleg tervezés alatt álló – további vonalak ezt is teljesítik.

A másként meg nem jelölt képeket a szerző készítette. 

Creative Commons Licenc
Ezen Mű szerzője Németh Attila, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
Based on a work at http://attus.hu

Azok a képek, amelyek forrása külön meg van jelölve, az ott megadott feltételekkel használhatóak fel.