A régiók S-Bahnja

Tartalommegosztás

Feliratkozás Tartalommegosztás csatornájára

Csoport

Kistérségi S-Bahn: Zentralschweiz

SBB-szerelvény Luzernben
A 2000-es évek elejének nagy S-Bahnosítási hullámában alakították ki Svájc középső részén ezt a hálózatot. Amit látunk, az nem sok mindenben emlékeztet a klasszikusokra, de talán éppen ezért mutat példát.

Hogy mondják olaszul, hogy S-Bahn?

S10 és S20 Bellinzonában
Ha Svájc Ticino kantonjában vagyunk, akkor ugyanígy. Persze ez is csak olyan, mint a legtöbb svájci vidéki S-Bahn, de azért talán érdemes megismerkedni vele. Erre a továbbolvasás kiváló lehetőséget nyújt.
A három ország határán fekvő Baselben és környékén mertek nagyot gondolni, és csináltak egy S-Bahnt a teljes agglomerációra. A sikertörténet nem töretlen, de létezik.

Basel és vasútja

Basel Svájc harmadik legnagyobb városa, lakosainak száma kb. 170 ezer (ez nagyjából Miskolc mérete). A Rajna mentén, több kisebb folyó torkolata környékén, az Alpok és a Feketeerdő hegyláncainak lábánál szinte törvényszerűen alakult ki egy közlekedési csomópont, és egyben kisebb gazdasági központ is, aminek különös jelentőséget adott, hogy 1501-ben a város csatlakozott a svájci szövetséghez (és nem sokra rá a helvét vallásnak is nevezett kálvini reformáció központja is lett). Basel határvárosi jellegét még jobban megerősítette, amikor Elzász (franciásan Alsace) a történelem folyamán többször is Franciaországhoz került, legutóbb a második világháborút lezáró párizsi béke nyomán, így Basel északról közvetlenül Németországgal, északnyugatról pedig Franciaországgal határos, de úgy, hogy a városhatár szó szerint országhatár is egyben.

Maga Basel, és a nevét viselő svájci kanton német nyelvű, de tőle délnyugatra elég közel találhatóak francia nyelvű kantonok, északnyugatra pedig ugye maga Franciaország, tehát erős francia hatás is megjelenik itt (a város francia neve egyébként Bâle, ez később még vissza fog köszönni).

A három érintett ország közti határforgalom már évtizedek óta nyitott, amit jól jellemez, hogy a határ német oldalán lévő Weil (am Rhein) szinte minden utcájában van egy határátkelő, és, ha nem is mindegyiken, de a főútin átjár ide egy baseli helyi járatú autóbusz is. Sőt, 2014 óta még villamos is átjár Baselből Weilbe.

Nem meglepő módon Baselben három nagy vasúti pályaudvar található, egy svájci, egy német és egy francia. A legnagyobb persze a svájci, amit az állami vasúttársaság nevének német nyelvű rövidítése után Basel SBB néven szokás emlegetni (a köznyelv pedig időnként Centralbahnhofnak, azaz központi állomásnak is nevezi). Ettől nem messze (egyazon tető alatt, egy ajtó másik oldalán) található a francia államvasút nevével jelzett Basel SNCF állomás. Ma már ez az ajtó jellemzően nyitva van, régebben határellenőrzés is folyt itt, ahogy az utas átment az állomás másik felére. Félreértés ne essék, a francia állomás is svájci területre esik még, de onnét csak Franciaországba indulnak vonatok, ráadásul a menetidő a tényleges államhatárig alig pár perc, így praktikus, hogy ezt az állomást a franciák kezeljék.

Basel SBB, és az a bizonyos ajtó
Basel SBB, és az a bizonyos ajtó
Basel SBB, és az a bizonyos ajtó

A Rajna másik oldalán, de még svájci területen található német állomás az egykori badeni nagyhercegség által kiépített vasútvonali baseli végpontja volt, ennek nyomát máig viseli elnevezésében, amely Basel Badischer Bahnhof ("Basel, badeni pályaudvar"), jellemzően "Basel Bad"-ként emlegetve. Németország felől a legtöbb vonat idáig jár, a távolsági vonatok közül megy át néhány Basel SBB-re (a két állomást összeköti egy rövid vasútvonal). Ezt az állomást a német államvasút (Deutsche Bahn) üzemelteti, és - pontosan azért, mert több német vasútvonal is itt fut össze, és belnémet utazásokhoz is célszerű lehet Basel Badon átszállni - az állomás díjszabásilag is a német vasúthálózat részének számít. Ma már ennek nincs jelentősége, de egy, még a XIX. században Baden és Svájc közt kötött államközi szerződés alapján a Badischer Bahnhofig Németország felől útlevél nélkül lehetett utazni, és a továbbhaladó vonatokon ma sem Weilben (az utolsó német területre eső megállóban), hanem Basel Badon mondják be, hogy innét csak az utazzon tovább, aki rendelkezik a határátlépéshez szükséges okmányokkal. Az állomás a vámszabályok szempontjából is német területnek számít. Ez persze akár azt is eredményezhette, hogy egy helyi lakos, ha Basel Badról akart egy svájci irányú vonatra felszállni, útlevélre volt szüksége, holott ki sem lépett az országból. 2008. december 12. óta, mivel Svájc is tagja már a schengeni egyezménynek, ezek már szimbolikus szabályok csupán.

A Regio-S-Bahn

Baselbe több helyi jellegű vasútvonal is befut, részben Németország felől (Basel Badra), ill. a svájci oldalról is. Ezeken természetesen napi ingázó forgalom is zajlik (láthattuk már Bern példáján, hogy akár kisebb városokba is egész sokan utaznak vonattal Svájcban). Persze a város elhelyezkedéséből fakadóan az elővárosi vonatok egy része egyben nemzetközi is, ami kétségkívül szokatlan szituáció. Éppen ezért az elővárosi vasút átalakítását is hosszadalmas egyeztetési folyamat előzte meg, aminek nyomán 1997-ben nyílt meg az S-Bahn első vonala, értelemszerűen S1, amely Baselbe kelet felől érkezett (a végén elágazik, két végállomása Frick ill. Laufenburg), áthaladt Basel SBB állomáson, majd átlépte a francia határt, és Mulhouse (régi német nevén Mülhausen) városáig közlekedett. A második vonal (némileg szokatlan módon S3) teljes egészében svájci területen halad, Baselben fordul, a Svácjban lévő, de francia nyelvű Porrentruy-t köti össze a német nyelvterületre eső Oltennel (kezdetben nyugat felé csak Laufenig ment, később hosszabbodott meg mai végállomásáig).

A lentebb látható, a domborzatot is mutató térképen is látszik, hogy a vonalak nagy része hegyek közt, völgyekben halad. Ez egyben azt is jelenti, hogy - a magyar gyakorlattól eltérően - itt a vasút jellemzően a települések belsejében halad át - távolabb ugyanis a hegyek miatt meglehetősen költséges volna megépíteni. Ez persze növelte a járatok vonzerejét is.

Regio-S-Bahn
Regio-S-Bahn

A terület tagolt volta miatt, valamint azért, mert Basel azért nem túl nagy város, nem vonz milliós forgalmakat, az S-Bahn vonalai nem igazán hosszúak, a csúcstartó, a hegyek közé mélyen benyúló S3 is alig 100 kilométer hosszú. Ráadásul a vonalak távolabbi végén helyi jelentősége is van a vasútnak, korántsem mindenki Baselbe utazik, hanem a hegyek közt megbúvó kisebb falvakból a közeli kisvárosba, dolgozni, vagy akár iskolába. Ezek miatt a hálózatot a város nem is sajátította ki, már elnevezésével sem, hanem régiós S-Bahnnak, (németül "Regio-S-Bahn") nevezték el, és jelképe is R betű lett, nem pedig S. A zöld alapon fehér betű azért megmaradt, de a formája sem kör, hanem háromszög. Basel területre sem nagy, ráadásul helyi közlekedése igen színvonalas, ezért az S-Bahn indulásakor mindössze egyetlen új, városon belüli megálló létesült (Basel St. Johann). Ráadásul kezdetben mindkét vonalon csak óránként jártak a vonatok, ami azért városon belüli forgalomban nem túl vonzó.

A kiválasztott jármű a regionális személyforgalomban is használt RBDe 560-as típus lett, ill. ennek egyik variánsa, az 562-es, ami lényegében ugyanez a jármű, de francia üzemre is alkalmas kivitelben. Mivel Franciaországban a svájcitól eltérő vontatási feszültséget használnak (25kV-ot, miközben Svájcban a némettel egyező 15kV használatos), ezért a Franciaországba is átjáró vonatok szükségszerűen mind kétáramneműek.

RBDe 562 Mulhouse-ban
RBDe 562 Mulhouse-ban

A francia szakasz (ideértve a Basel SNCF-től a határig tartó rövidke szakaszt is, benne Basel St. Johann megállóval) a francia államvasút regionális szervezete, a TER Alsace üzemelteti. Abban nincs semmi meglepő, hogy a nyelvükre oly büszke franciák a német nyelvű S-Bahn elnevezést nem vették át, az már talán furcsább, hogy ennek francia megfelelőjét, az RER-t sem. A Mulhouse - Basel vonatokat a személyvonatok szokásos francia jelölésével ("Transport express régional") TER-ként jelzik, akárcsak a környék más személyvonatait. Ráadásul az állomásneveket is franciásítják, a Svájc felé induló vonatok a francia utastájékoztatásban "Bâle SBB" célponttal vannak jelölve, sőt, a köztes megállók felsorolásánál még St. Johannt is "Bâle St Jean"-ként tüntetik fel. A vonatot magát viszont az SBB küldi, a saját jelöléseivel, így az a különös helyzet áll elő, hogy a peron feletti, helyi vizuális utastájékoztatás "TER - Bâle" felirata mellé a vonaton "S1 - Basel" szerepel.

A határ túloldalán, a többnyelvűséghez jobban hozzászokott svájciak nem németesítenek, ők rendesen "Moulhouse Ville"-t tüntetnek fel a Franciaországba induló vonatokon - de hát nekik belföldön is van ilyenjük, a francia nyelvű kantonokba induló S3 útvonala is a megfelelő nyelven (a német részé németül, a franciáé franciául) jelenik meg.

Svájcban nem jelennek meg a német szokás szerint, megrendelői szerepet is betöltő közlekedési szövetségek, itt a kantonok rendelik meg a vasúti közlekedést. A helyi megrendelők már alig fél év üzem után úgy látták, hogy indokolt némi sűrítés, ezért már 1998. májusában félórás ütemet vezettek be az S1-en. A francia megrendelő ugyanakkor nem érzett ilyen igényt, ezért azon az oldalon megmaradt az órás ütem, minden második vonat Basel SBB-n végállomásozott - a betétjárati szerelvényekre az olcsóbb, csak belföldi üzemre alkalmas járműveket osztották be. Ugyanezen dátummal indult az S3-mal a hegyek közt párhuzamos, azt kiegészítő S9 vonal, órás ütemmel, az első vonal, ami be sem megy Baselbe - viszont mindkét végén kapcsolódik az S3-hoz.

Az északi terjeszkedés

Weil am Rhein
Weil am Rhein

A német hatóságokkal és a Deutsche Bahnnal való (utóbb törékenynek bizonyuló) megegyezés nyomán 2002. januárjában indult meg az S-Bahn Németországba, Basel SBB - Freiburg im Breisgau közt közlekedett, óránként, S4 jelzéssel. Ezt a vonalat egy Németországban bejegyzett vasúttársaságnak kellett üzemeltetnie, de ez a svájci államvasút 100%-os tulajdonában lévő SBB Gmbh lett, így csak a bürokrácia nőtt, az üzemeltetés nem szakadt többfelé. 2004-ben még két németországi viszonylat létesült, az S6, amely Baselből indulva a Wiesen völgyében felfelé közlekedik Zell im Wiesental állomásig, és az S5, amely részben szintén a Wiesentalbahnt járja be (betétjárati jelleggel), de nem Svájc, hanem a németországi Weil felé fordul. Alig 13 kilométeres hosszával ez lett a hálózat legrövidebb vonala.

A topográfiai adottságok miatt a vasút itt is elég jól feltárja a településeket, ezt tovább javítandó Lörrachban és Weilben új megállók is létesültek. Mivel a Wiesentalbahnról eredetileg nem lehetett Basel Badon keresztül Basel SBB-re haladni, ezért a Badischer Bahnhofot ehhez kicsit át is kellett építeni.

S7 jelzéssel pedig a Rajna északi partján közlekedtek vonatok Waldshut és Basel Bad közt.

A három új vonal létesítésével a Regio-S-Bahn immár három országot érintett. Ez egyben háromféle szabályrendszert, és még ennél is több megrendelőt, ill. szabályozó hatóságot jelentett. Az S-Bahn miatt ugyanis lényegében semmit nem egységesítettek a környéken, ami ne lett volna már eleve az, így a vasútnak kellett az eltérő környezetekhez alkalmazkodnia. Három ország, ráadásul Svájcra amúgyis a kisméterű tarifaközösségek a jellemzőek, Baden-Württembergre pedig a kis területet lefedő közlekedési szövetségek, így a Regio-S-Bahn legnagyobb kiterjedése idején szinte megszámlálni sem lehet, annyi tarifa- és közlekedési szövetséget, ill. tarifaövezetet érintett. Még szerencse, hogy erről az utasoknak nem kell tudnia (amivel persze a tarifaközösségek egyik lényegi pontja veszik el), elegendő egyetlen jegyet megvásárolnia, akkor is, ha utazása során 3-4 különböző tarifaterületet érint - a hatóságok majd leboltolják a többit egymás közt. Basel SBB állomásépületének hatalmas csarnoka tele van jegyautomatákkal, amik képesek mindenféle jegyeket kiadni, persze mindkét nyelven kezelhetőek, elfogadnak svájci frankot, eurót, bankkártyát - de a bonyolult tarifális rendszereken eligazodni általában nem képes utas azért így is elég kiszolgáltatott, kénytelen elhinni, hogy utazása annyiba kerül, amennyit az automata a jegyért elkér.

A németek végül mégsem tudtak a Freiburgig közlekedő svájci S-Bahnnal megbarátkozni, és helyette a Deutsche Bahn emeletes ingavonatait állították be, RegionalExpress jelzéssel. A derék svájciak persze csakazértis rajtahagyták a vonalat a térképeiken, persze alkalmazkodva az RE viszonylatjelzéshez. Az RE-ingák ráadásul általában csak Freiburg és Basel Bad közt közlekednek, Basel SBB-re az S6 vonataival lehet eljutni - néhány nagyobb forgalmú járattal az RE is átmegy az SBB állomására. A Rajna-völgyi vasutat ezen kívül feltárják helyi személyvonatok is, hagyományos Silberling-ingákkal, de ezek mind csak Basel Badig közlekednek, onnét helyi járatokkal (villamos, autóbusz), vagy az S6-tal lehet továbbmenni. Az északi Rajna-parton is német személyvonatok vették át a korábban is tisztán Németországon belül közelekedő S7 helyét.

A járműcsere

FLIRT-szerelvény Basel SBB-n
FLIRT-szerelvény Basel SBB-n

2005. szeptemberében állította forgalomba az SBB a két első FLIRT-szerelvényt az S1 vonalán. Azért ott, mert ekkor ezek még csak svájci üzemre voltak alkalmasak. A következő időszakban folyamatosan szereztek be újabb FLIRT-öket, svájci jelöléssel az 521 és 522 sorozatból. Ezek lényegében azonosak, az eltérő típusjelzést a francia ill. német szabályokhoz való igazítást jelzi. A franciákhoz való igazodás mindazonáltal nem sikerült tökéletesen, legalábbis franciaországi futásengedélyt a FLIRT évekig nem kapott.

A többi vonalon viszont nem volt gond, szépen fokozatosan lecserélték az S1 betétjáratait, majd sorra az összes svájci és németországi vonal teljes járműállományát. Az itt használt FLIRT-ök szerkezetileg ugyanolyanok, mint amiket Magyarországon ismerünk, a leglátványosabb különbség, hogy a fejrészekben is két ajtópár van, így a nagyobb forgalmú állomásokon felgyorsulhat az utascsere.

Az új járművek csak részben kerültek a régiek helyére, részben sűrítéseket oldottak meg velük. Ma már az S1 és az S3 belső szakaszain egész nap félórás ütemben járnak a vonatok, ezen kívül az S5 és S6 vonalakon csúcsidőben valósul meg 30 perces követés. Ez azt jelenti, hogy Steinen - Lörrach ill. Basel - Pratteln közt csúcsidőben már 4 vonat jön óránként.

Regio-S-Bahn Basel
Regio-S-Bahn Basel (Wiki)

Mivel a francia futásengedélyt a FLIRT-ök nem kapták meg, ezért a francia szabványhoz igazított kocsikat is visszaalakították tisztán belföldi üzemre. Aztán újra nekifutottak ennek a folyamatnak, ezúttal már a francia hatóságok részletes problémalistájának figyelembevételével. Viszont a svájci rész FLIRT-ösítésével nem kívánták megvárni a nagyrabecsült francia vasúthatóság engedélyét, ezért az S1-et Basel SBB-n kettévágták. Papíron a vonal továbbra is egységes, és a tervek szerint egyszer majd ismét valóban az is lesz, momentán azonban Baselből Svájc felé FLIRT-ök, Mulhouse felé régi 562-esek indulnak. Aki végig akar utazni az S1-en, annak bizony Basel SBB-n át kell szállnia - menetrend szerint ugyanarra a vonatra, mint amelyikkel eddig jött.

2012 végén a francia hatóságok végül jóváhagyták a FLIRT-ök közlekedését. Ez az SBB-t annyira meglepte, hogy ezután évekig nem volt képest az S1 számára egy olyan menetrendet készíteni, amivel valójában is létejöhetne az átszállás nélküli közlekedés. Így aztán még 2015 nyarán is át kell szállni Baselben az S1 egyik vonatáról a másikra, és ezt már nem is lehet ráfogni a francia vasúti hatóságokra.

A svájci (balra) és a francia (jobbra) S1
A svájci (balra) és a francia (jobbra) S1
A svájci (balra) és a francia (jobbra) S1

Szóval, művelt és fejlett Nyugat ide, évtizedes európai szellem oda, azért egy ilyen környezeben, hármas határ mentén nem egyszerű az élet, ha az ember vasutat akar csinálni. Ahogy láthattuk, van itt minden, amitől a Regio-S-Bahn különleges lehet - akár úgy is, hogy a menetrendet, hálózatot, járművek részletes jellemzőit nem is vizsgáltuk.

És az utasok? Köszönik, jól vannak. És sokan.

Helyszín: 

Bázel, Svájc

A másként meg nem jelölt képeket a szerző készítette. 

Creative Commons Licenc
Ezen Mű szerzője Németh Attila, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
Based on a work at http://attus.hu

Azok a képek, amelyek forrása külön meg van jelölve, az ott megadott feltételekkel használhatóak fel.