Csoport

Szerelvény Markt állomáson

Mitteldeutschland II.: Az új hálózat

A német újraegyesítés után hirdették meg a lipcsei vasúti alagút projektjét. A beruházás végül 2013-ra valósult meg, segítségével új rendszerbe foglalták a Lipcse-Halle régió elővárosi és regionális közlekedését.
Lipcse, majd vele versengve Halle nem sokkal a Ruhr-vidéki hálózat elindulása után alapított S-Bahnt – még ha a két keletnémet iparvárosban túlzás is volna hálózatokról beszélni. Három évtizeden át szinte semmi sem változott, majd 2004-ben egy új vonallal összekötötték a két várost, és Lipcsében további grandiózus tervek megvalósítását kezdték meg.

Lipcse

Alig fél évvel az első düsseldorfi S-Bahn beindítása után a hozzá hasonló méretű, kb. félmilliós lakosságú keletnémet iparváros vezetése úgy érezte, ők sem maradhatnak le. A Rhein-Ruhr S-Bahn projekt bátorította a német városokat azáltal, hogy a két korábbi német hálózattól eltérően az országos vasúthálózatba teljesen integrált vonalakon indított S-Bahn-szolgáltatást. Így Lipcsében (ném. Leipzig) is úgy érezték, nincs szükség nagy beruházásokra ahhoz, hogy az NDK is rendelkezzen S-Bahnnal.

Némileg nehezítette a projektet, hogy a Ruhr-vidéki átmenő pályaudvarokkal szemben a lipcsei központi vasútállomás (Leipzig Hauptbahnhof, röv. Leipzig Hbf.) egy hatalmas fejállomás, a városközponttól néhány száz méternyi távolságra északra. Mivel a vágányok a fejpályaudvarról mind észak felé indulnak, a városba érkező vasútvonalak közül a délről érkezők a várost szinte teljesen megkerülve érik el az állomást.

7983515861_512acb2d76_b.jpg

Leipzig Hauptbahnhof
jocki84 képe a Flickrn (Letöltve: 2017. jan. 13.)

Media Box #15

Leipzig Hauptbahnhof

1968. feburárjában született meg hivatalosan az első döntés, és 1969. július 12-én indult meg ténylegesen az S-Bahn, egy akkor tartott, sok érdeklődőt vonzó sportrendezvényhez igazítva.

Ellentétben a korábban látott projektektől, a lipcsei S-Bahn valójában nagyon kevés újdonságok hozott. Az egyetlen vonal a város déli részéről észak felé indulva, a belvárost keletről félig megkerülve, majd délre fordulva haladt be a Hbf-ra, majd utascsere után kihaladt az állomásról, nyugatra fordult, megkerülte a belvárost a másik oldalon, és a déli végén visszatért a kiindulási pontjára. Így ez a viszonylat egy teljes, szív alakú pályát írt le, amelynek középpontjában a Hauptbahnhof állt.

Mindkét kifutó irányban létrehoztak több új megállóhelyet is a városon belül (ezek létrejöttében lényegében kimerültek az S-Bahnhoz kapcsolódó új fejlesztések), közülük a Messegelände (a nagy lipcsei nemzetközi vásárok helyszíne) és az Industriegelände (gyáripari központ) talán a legnagyobb jelentőségű. Akadt egy-két olyan új megállóhely is, ahol csak egy új peron kiépítésére volt hely, itt a vonal rövid távra egyvágányossá vált, mindkét irány vonatai azonos helyen álltak meg. Az így kialakított, összesen 34 kilométer hosszú vonalon a vonatok 61 perc alatt értek végig, és – az S-Bahn másik újdonságaként – 20 perces követésű, ütemes menetrend szerint közlekedtek, este és hétvégén ritkábban.

Media Box #16

S-Bahn-inga Industriegelände Ost megállónál 1992-ben

A vonalra nem szereztek be új járműveket, hanem a korábban személyvonatként használt szerelvényeket állítottak be, leginkább 211-es mozdonyokat LOWA-személykocsikkal – ezeket később emeletes szerelvényekre cserélték. A Hbf-on való fordulás miatt természetesen az ingavonati közlekedés elengedhetetlen volt, de ez Németország mindkét felén amúgyis eléggé elterjedt volt (a regionális közlekedésben szinte minden mozdonyos vonat vezérlőkocsival járt, és ez máig így van).

1974-ben indítottak egy új vonalat, kelet felé, Leipzig Hbf. és Wurzen közt közlekedtek a vonatok. Itt is a meglévő személyvonati közlekedést váltották le az S-Bahnnal, de épült néhány új megállóhely is. Ezt a vonalat B betűvel jelezték, míg az első (és évekig egyetlen), szív alakú vonal az A viszonylatjelzést kapta. 1977-ben az új építésű Grünau lakótelepre indult egy új vonal, C jelzéssel. Ez nem a Hbf-ra közlekedett, hanem csak Plagwitzig, ahol az A vonal nyugati ágára lehetett átszállni. Mivel ennek az ágnak sokkal nagyobb lett a forgalma, mint az A délnyugati végének, ezért 1984-től felcserélték a viszonylatokat: az A járt ettől kezdve Grünau felé (letérve tehát a szív-vonalról), és C jelzéssel közlekedett egy járat Plagwitztól a korábbi déli végállomás felé, sőt, azon is túl, az erdőn át Gaschwitzba, összesen 10 kilométer hosszan – ezt a vonalat azonban az alacsony utasszám miatt 2002-ben bezárták, azóta itt autóbusz közlekedik.

Mivel a vásár időközben máshová költözött, a róla elnevezett megálló is új nevet kapott: a Népek Csatájának (Napóleon egyik utolsó nagy vesztes csatája) közeli emlékművéről Völkerschlachtdenkmalnak nevezték el.

A két Németország egyesítéséhez kapcsolódóan a viszonylatjelzések is megváltoztak: a (Hamburgból eredő) nyugati szokáshoz igazodva az A vonal S1 lett, a B pedig, Wurzen felé, S3, az S2 jelzést az egykori C vonal viselte. Az S1 keleti ágát többször is meghosszabbították, végül Bornáig közlekedett.

Halle

Ha Lipcsének lesz S-Bahnja, akkor mi sem maradhatunk le! Leginkább ez motiválhatta az említett várostól alig 40 kilométerre található, ámde nála valamivel kisebb lakosságú, Halle pártbizottságát, amikor a 60-as évek végén úgy döntöttek, az újonnan építendő lakótelepükre, amelynek 100.000 lakosra tervezett kiépítésével a város mintegy másfélszeresére nőtt, nem valamilyen helyi közlekedési eszközt (busz vagy villamos), hanem egy S-Bahn vonalat hoznak létre. Az új lakótelep neve egyébként egyszerűen Halle-Újváros lett, németül Halle-Neustadt, amire bevett szokás szerint a HA-Neu rövidítést használták. Mivel ez, németül kiejtve („hánoj”) szinte teljesen azonosan hangzott a hírekben akkoriban gyakran emlegetett észak-vietnami főváros nevével, a helyiek sokági csak Hanoi-vasútként emlegették az új vonalat.

Halle Neustadtba egy újonnan épített alagúton vitték be a vasutat, a városrész új vasútállomását is az alagútban építették ki – ez a hallei S-Bahn egyetlen felszín alatti állomása. Ehhez kapcsolódóan villamosították is a vonalat a hallei központi pályaudvarig (minő meglepetés, a neve Halle Hauptbahnhof), így már nem volt akadálya, hogy itt is villanymozdonyos ingavonatok közlekedjenek.

Media Box #17

Halle Neustadt

Ha már lúd, legyen kövér alapon a Hbf-tól északra is S-Bahn jellegűvé alakítottak át egy szakaszt Trotha irányába, többek közt itt is érintve egy nagy lakótelepet (Wohnstadt Nord). Ennek villamosítása azonban Neustadt átadásáig nem valósult meg, így itt a kezdetekben dízelmozdonyos üzemben közlekedtek.

1969. szeptember 27-én (alig két hónappal a lipcsei indulás után) vezették be az S-Bahn közlekedést mindkét vonalon, amelyeket a villamosítás után 1972 októberétől egybevontak. Mivel Halle Hbf. átmenő állomás, itt irányváltásra nem volt szükség. Az így létrejött egyetlen vonal (amely viszonylatjelzést sem kapott, hiszen nem volt mitől megkülönböztetni) így U-alakban megkerülte szinte a teljes várost (Neustadt a vonal északnyugati végénél, a Hbf. a keleti szár közepe tájékán, Trotha a keleti ág végén található).

Mintegy húsz éven át lényegi változás az egyetlen vonalból álló hallei hálózaton nem történt, nyílt néhány új megállóhely, illetve az eredetileg bevetett, Belgiumból a háborúban gyakorlatilag hadizsákmányként beszerzett kocsikat a lipcseihez hasonlóan 211, 241 mozdonyokból és emeletes kocsikból álló ingavonatokra cserélték.

Media Box #18

Modern szerelvények Halle-Südstadt állomáson

A 80-as évek végén felmerült az ütem sűrítése, hogy 20 helyett 10 percenként járjanak a vonatok, azonban közbeszólt a történelem. A német egység, és a Hallét nagyvárossá emelő szocialista nehézipar leépülése által elindított demográfiai folyamatok kihatottak a vasúti közlekedésre is. A város lakossága nagyjából 30 százalékkal (kb. 100 ezer fővel) csökkent, a maradók közt sok a munkanélküli és a nyugdíjas, akik kevesebbet utaznak. Akinek pedig van munkája, személyautót vásárolt (már nem kell évekig várni egy Trabantra, és a benzint sem jegyre adják), és azzal közlekedik. Így az S-Bahn utasszáma drasztikusan esni kezdett. 2002-ben Neustadttól északra egy rövidebb szakaszon meg is szűnt a közlekedés, és a megmaradó, Nietleben – Trotha szakaszon is 30 percesre ritkult a közlekedés 2007-től – így legalább igazodik a 15 vagy 30 perces ütemben járó többi közlekedési eszközhöz.

Az egyesítés

A 2000-es évek elején elhatározták egy új, a két várost összekötő S-Bahn-vonal kiépítését, amely végül a 2004-es menetrendváltással nyílt meg. Az új vonal részben a két várost korábban is összekötő vasútvonal felhasználásával, de részben attól eltérve épült ki, és mindkét szakaszon több új megálló is létesült. A menetidő a két város közt 36 perc.

Media Box #19

A hálózat az összevonás után

Ezzel Halle és Lipcse S-Bahn-hálózata összeért, hiszen az új vonal két végállomása a két főpályaudvarra került. Újra kellett gondolni a viszonylatjelzéseket is - már csak azért is, mert a korábban jelöletlen hallei vonal ezzel egy nagyobb hálózat részévé vált. Az S1 maradt, ami volt, a Wurzen felé menő korábbi S3 jelzése S11 lett, a két várost összekötő új vonal az S10, és a régi hallei vonal pedig az S7. Mivel az S10 és az S7 is 30 percenként járt, Halle Hbf-on könnyen létesült színvonalas csatlakozás a két vonal közt.

Több elképzelés is volt az összevont hálózat elnevezésére, sokáig a "Középnémet S-Bahn" ("S-Bahn Mitteldeutschland") elnevezés tűnt befutónak, végül a két város német neveit összevonó szójátékkal S-Bahn Halleipzig lett a győztes elnevezés.

Ezután megindult viszont a hálózat folyamatos csonkítása. A zuhanó utasszámok miatt előbb félórásra ritkult minden vonal, majd amikor ennyit már senki nem akart várni a vonatra, és inkább más közlekedési eszközt választott, akkor sorra megszűntek a lipcsei vonalak, 2013-ra már csak a Hallébe menő S10 maradt.

A 2013-tól életbe lépő változásokkal a cikk II. része foglalkozik.

A másként meg nem jelölt képeket a szerző készítette. 

Creative Commons Licenc
Ezen Mű szerzője Németh Attila, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
Based on a work at http://attus.hu

Azok a képek, amelyek forrása külön meg van jelölve, az ott megadott feltételekkel használhatóak fel.