Hogy mondják olaszul, hogy S-Bahn?

Tartalommegosztás

Feliratkozás Tartalommegosztás csatornájára

Csoport

Kistérségi S-Bahn: Zentralschweiz

SBB-szerelvény Luzernben
A 2000-es évek elejének nagy S-Bahnosítási hullámában alakították ki Svájc középső részén ezt a hálózatot. Amit látunk, az nem sok mindenben emlékeztet a klasszikusokra, de talán éppen ezért mutat példát.

Hol a nagyváros?

Ebnat Kappel SOB FLIRT
Az S-Bahn eredendően a nagyvárosok közlekedési eszköze. Svájcban azonban megváltoztatták a fogalom értelmét és jelentését, újfajta S-Bahnok kialakításával.
Ha Svájc Ticino kantonjában vagyunk, akkor ugyanígy. Persze ez is csak olyan, mint a legtöbb svájci vidéki S-Bahn, de azért talán érdemes megismerkedni vele. Erre a továbbolvasás kiváló lehetőséget nyújt.
A TiLo szerelvénye
A TiLo szerelvénye

Ticino kanton Svájc legdélebbi csücskében található. Földrajzilag és kulturálisan is erősen kötődik Olaszországhoz, ez Svájc egyetlen olasz nyelvű kantonja. Az olasz kötődés a vasúthálózatban is megjelenik, ezt mutatja egyebek mellett a kanton és a szomszédos olasz tartomány nevét viselő Ticino – Lombardia Regionális Vasút, rövidítve TiLo. Ez a vasúttársaság szolgálja ki a helyi vonatokkal Ticino főbb vasútvonalait, valamint a szomszédos Lombardiában is üzemeltet vasutat. A társaságot 2004-ben alapították, és kezdetben ők üzemeltették a Chiasso – Milano személyvonatokat is, ezt a vonalnak a milánói Suburbano-hálózatba való bevonásakor átvette a Trenitalia.

Ticino belső vonalai megmaradtak azonban a chiassói székhelyű vasúttársaság üzemeltetésében. Ezek közül a legfontosabb a Biasca – Bellinzona – Lugano – Chiasso tengely, amely a kanton legtöbb városát eléri és kiszolgálja. Itt egész nap félóránként járnak személyvonatok.

Chiasso állomás, bal oldalon a Trenitalia, jobb oldalon a TiLo vonata
Chiasso állomás, bal oldalon a Trenitalia, jobb oldalon a TiLo vonata

Ez egyébként azonos a Zürich - Gotthard-hágó - Milánó vasútvonallal. A topográfiai adottságok eléggé meghatározzák a közlekedést is, minden forgalom (közút, vasút egyaránt) a völgyekbe koncentrálódik, a hegyormok közt másra nincs lehetőség. Ez egyben azt is jelenti, hogy ez a mintegy 75 kilométer hosszú vonal elég nagy forgalmat bonyolít ahhoz, hogy félóránként elbírjon egy négyrészes FLIRT-motorkocsit – a TiLo ugyanis ilyenekkel vette fel itt a közlekedést.

Bellinzonából egy másik vonalon, Locarno felé is járnak vonatok. A fővonali járat az S1, a locarnóiak az S2 jelzést kapták. Ezen a mindössze 23 kilométer hosszú viszonylaton is félórás ütem szerint közlekedik a TiLo, ugyanolyan FLIRT-ökkel.

A két vonal találkozásánál, Giubiasco állomáson a sarokforgalom rövid várakozási idővel lehetséges. Ez egyben azt is jelenti, hogy Bellinzonából alig néhány perc különbséggel indul az S1 és S2.

Bellinzona
Bellinzona
Bellinzona

A vonatközlekedés általában pontos, de csak két vágány áll rendelkezésre, ezért, ha egy távolsági vonat Milánó vagy a Szent Gotthard-hágó felől késve lép be Ticinóba, akkor a helyi vonatoknak félre kell állniuk, hogy biztosítsák annak elhaladását, ami kisebb késéseket okozhat.

Ha már lendületben voltak, egy harmadik vonalat, a mellékvonali jellegű Bellinzona – Luino viszonylatot is bevonták a rendszerbe, de az S3 csak amolyan kiegészítő jellegű szolgáltatást valósít meg, munkanapon is csak kétóránként megy egy vonat.

Bár Ticino teljesen olasz nyelvű (németül csak egy csekély kisebbség beszél itt), nem vacakoltak az elnevezéssel, itt is átvették a Svájcban másutt meghonosodott S-Bahn kifejezést. Persze svájci szokás szerint szó sincs egy nagyváros elővárosi hálózatáról (egész Ticinóban alig 350 ezren élnek), hanem városokat és a köztük lévő falvakat felfűző vasúti járatokról. Az egész napos 30 perces követés és a sűrű megállások olyan színvonalat teremtenek, amivel viszonylag könnyen választja a svájci polgár az S-Bahnt az autója helyett. Főleg, hogy – ismét csak a hegyvidéki környezetre emlékeztetnék – a legtöbb megálló a lakóhelyek közelében található.

Lugano – Ponte Tresa
Lugano – Ponte Tresa

A számozási rendszerbe bevettek egy kisvasutat is, a Lugano – Ponte Tresa vonalat. Ahogy a többin, úgy ezen a méteres nyomtávú vonalon sem történt az S-Bahná „átalakítás” kapcsán az égvilágon semmi. Az S6-nak nevezett vonalra még a viszonylatszámozás sem került ki, ez a viszonylatjelzé gyakorlatilag csak papíron nagyobbá tette az S-Bahnt, ill. a közös utastájékoztatás kapcsán segíti a tájékozódást. Ezt a vonalat egyébként nem a TiLo üzemelteti, hanem a nem túl fantáziadús nevű Ferrovia Lugano – Ponte Tresa (FLP) nevű társaság. Ne gondoljunk ám valami turisztikai hegyi vasútra, itt csúcsban negyedóránként, de hétvégén is félóránként jár vonat.

Amikor 2008-ban a milánói S11 elérte Chiassót, a megkülönböztetés jegyében átszámozták a ticinói járatokat. Ezt azonban meglehetősen következetlenül hajtották végre: minden viszonylatszám végére írtak egy nullát. Azonban az S11 Milánóban éppúgy találkozott S10-es járattal (ez a Passante-ingajárat akkori számjelzése volt) mint S1-gyel. Persze valószerűtlen, hogy valaki a két S10-est összekeverné, de ennek az esélye a két S1 esetében sem lett volna nagyobb. Az S2, S3, S6 (mai jelzéssel S20, S30, S60) járatokkal pedig a milánói vonatok nem is találkoznak.

Belső utastájékoztatás
Belső utastájékoztatás
Belső utastájékoztatás

A két járat (S11 és S10) ettől kezdve egyébként nem csupán találkozott, de átfedésbe is került, a svájci S10-est ugyanis meghosszabbították az olaszországi Como állomására, ill., hogy ne ezen a nagy forgalmú, de egy hegyoldalban szűken elhelyezkedő állomáson forduljon a járat, még egy állomásközzel arrébb, Albate-Camerlatába került a végállomás.

Albate-Camerlata
Albate-Camerlata

Az alacsony utasforgalom, valamint az olasz vasút eltérő rendszeréből fakadó technikai problémák miatt azután 2014-től az S10 ismét csak Chiassóig, az utolsó svájci állomásig közlekedik.

Az S30-at 2012-ben jelentősen meghosszabbították: az addig csupán néhány kisebb svájci állomást elérő vonal kapott egy jelentős olaszországi szakaszt, és már egészen a milánói Malpensa repülőtérig közlekedik - de továbbra is csak kétóránként.

2014-től került be a rendszerbe egy új kiágazás, Stabio felé. Ez egyelőre csak egyetlen állomást jelent, de ezt a vonalat is Olaszország felé tervezik meghosszabbítani, a végállomás Varese lehet. Egyelőre két kiegészítő vonal, az S50 (Lugano felé), és az S40 (ismét Albatébe) közlekedik itt, mindkettő óránként egyszer.

A hálózat 2015-ben
A hálózat 2015-ben

A Ticino S-Bahn semmi igazán komoly újdonságot nem hozott a rendszerbe, de az utastájékoztatás szemszögéből a viszonylatszámok bevezetése azért hasznos volt. A sűrű, ütemes menetrend, és a gyakori megállások pedig megfelelnek az S-Bahn fogalmának – legalábbis a svájci értelmezésnek mindenképpen.

Helyszín: 

Ticino kanton, Svájc

A másként meg nem jelölt képeket a szerző készítette. 

Creative Commons Licenc
Ezen Mű szerzője Németh Attila, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
Based on a work at http://attus.hu

Azok a képek, amelyek forrása külön meg van jelölve, az ott megadott feltételekkel használhatóak fel.