Csoport

Ebnat Kappel SOB FLIRT

Hol a nagyváros?

Az S-Bahn eredendően a nagyvárosok közlekedési eszköze. Svájcban azonban megváltoztatták a fogalom értelmét és jelentését, újfajta S-Bahnok kialakításával.
RABe525NINA

Egy svájci kisváros S-Bahnja

Bernben megvalósítottak egy jófajta vasúthálózatot, sűrű közlekedéssel, jó megállóhelyekkel - majd utóbb rájöttek, hogy egész jól mutatna a vonatok oldalán egy sárga S-betű. És valóban.
Ha Svájc Ticino kantonjában vagyunk, akkor ugyanígy. Persze ez is csak olyan, mint a legtöbb svájci vidéki S-Bahn, de azért talán érdemes megismerkedni vele. Erre a továbbolvasás kiváló lehetőséget nyújt.

Ticino kanton Svájc legdélebbi csücskében található. Földrajzilag és kulturálisan is erősen kötődik Olaszországhoz, ez Svájc egyetlen olasz nyelvű kantonja. Az olasz kötődés a vasúthálózatban is megjelenik, ezt mutatja egyebek mellett a kanton és a szomszédos olasz tartomány nevét viselő Ticino – Lombardia Regionális Vasút, rövidítve TiLo. Ez a vasúttársaság szolgálja ki a helyi vonatokkal Ticino főbb vasútvonalait, valamint a szomszédos Lombardiában is üzemeltet vasutat. A társaságot 2004-ben alapították, és kezdetben ők üzemeltették a Chiasso – Milano személyvonatokat is, ezt a vonalnak a milánói Suburbano-hálózatba való bevonásakor átvette a Trenitalia.

dvd3_img_1170.jpg

TILO-Flirt Lugánóban

Media Box #178

A TiLo szerelvénye

Ticino belső vonalai megmaradtak azonban a chiassói székhelyű vasúttársaság üzemeltetésében. Ezek közül a legfontosabb a Biasca – Bellinzona – Lugano – Chiasso tengely, amely a kanton legtöbb városát eléri és kiszolgálja. Itt egész nap félóránként járnak személyvonatok.

dvd3_img_1219.jpg

Együttálás Chiassóban

Media Box #179

Chiasso állomás, bal oldalon a Trenitalia, jobb oldalon a TiLo vonata

Ez egyébként azonos a Zürich - Gotthard-hágó - Milánó vasútvonallal. A topográfiai adottságok eléggé meghatározzák a közlekedést is, minden forgalom (közút, vasút egyaránt) a völgyekbe koncentrálódik, a hegyormok közt másra nincs lehetőség. Ez egyben azt is jelenti, hogy ez a mintegy 75 kilométer hosszú vonal elég nagy forgalmat bonyolít ahhoz, hogy félóránként elbírjon egy négyrészes FLIRT-motorkocsit – a TiLo ugyanis ilyenekkel vette fel itt a közlekedést.

Bellinzonából egy másik vonalon, Locarno felé is járnak vonatok. A fővonali járat az S1, a locarnóiak az S2 jelzést kapták. Ezen a mindössze 23 kilométer hosszú viszonylaton is félórás ütem szerint közlekedik a TiLo, ugyanolyan FLIRT-ökkel.

dvd3_img_1197.jpg

Bellinzona állomás

Media Box #180

Bellinzona

A két vonal találkozásánál, Giubiasco állomáson a sarokforgalom rövid várakozási idővel lehetséges. Ez egyben azt is jelenti, hogy Bellinzonából alig néhány perc különbséggel indul az S1 és S2.

A vonatközlekedés általában pontos, de csak két vágány áll rendelkezésre, ezért, ha egy távolsági vonat Milánó vagy a Szent Gotthard-hágó felől késve lép be Ticinóba, akkor a helyi vonatoknak félre kell állniuk, hogy biztosítsák annak elhaladását, ami kisebb késéseket okozhat.

Ha már lendületben voltak, egy harmadik vonalat, a mellékvonali jellegű Bellinzona – Luino viszonylatot is bevonták a rendszerbe, de az S3 csak amolyan kiegészítő jellegű szolgáltatást valósít meg, munkanapon is csak kétóránként megy egy vonat.

dvd3_img_1209.jpg

S10 és S20 Bellinzonában

Media Box #181

A TiLo vonatai Bellinzonában

Bár Ticino teljesen olasz nyelvű (németül csak egy csekély kisebbség beszél itt), nem vacakoltak az elnevezéssel, itt is átvették a Svájcban másutt meghonosodott S-Bahn kifejezést. Persze svájci szokás szerint szó sincs egy nagyváros elővárosi hálózatáról (egész Ticinóban alig 350 ezren élnek), hanem városokat és a köztük lévő falvakat felfűző vasúti járatokról. Az egész napos 30 perces követés és a sűrű megállások olyan színvonalat teremtenek, amivel viszonylag könnyen választja a svájci polgár az S-Bahnt az autója helyett. Főleg, hogy – ismét csak a hegyvidéki környezetre emlékeztetnék – a legtöbb megálló a lakóhelyek közelében található.

dvd3_img_1171.jpg

Az FLP motorvonata Luganóban

Media Box #182

Lugano – Ponte Tresa

A számozási rendszerbe bevettek egy kisvasutat is, a Lugano – Ponte Tresa vonalat. Ahogy a többin, úgy ezen a méteres nyomtávú vonalon sem történt az S-Bahná „átalakítás” kapcsán az égvilágon semmi. Az S6-nak nevezett vonalra még a viszonylatszámozás sem került ki, ez a viszonylatjelzé gyakorlatilag csak papíron nagyobbá tette az S-Bahnt, ill. a közös utastájékoztatás kapcsán segíti a tájékozódást. Ezt a vonalat egyébként nem a TiLo üzemelteti, hanem a nem túl fantáziadús nevű Ferrovia Lugano – Ponte Tresa (FLP) nevű társaság. Ne gondoljunk ám valami turisztikai hegyi vasútra, itt csúcsban negyedóránként, de hétvégén is félóránként jár vonat.

Amikor 2008-ban a milánói S11 elérte Chiassót, a megkülönböztetés jegyében átszámozták a ticinói járatokat. Ezt azonban meglehetősen következetlenül hajtották végre: minden viszonylatszám végére írtak egy nullát. Azonban az S11 Milánóban éppúgy találkozott S10-es járattal (ez a Passante-ingajárat akkori számjelzése volt) mint S1-gyel. Persze valószerűtlen, hogy valaki a két S10-est összekeverné, de ennek az esélye a két S1 esetében sem lett volna nagyobb. Az S2, S3, S6 (mai jelzéssel S20, S30, S60) járatokkal pedig a milánói vonatok nem is találkoznak. Az olaszok ugyanis csak Chiassóig járnak be Svájcba, ezt az állomást pedig a ticinói vonalak közül csak az S10 érinti. 

dvd3_img_1212.jpg

Taverne-Toricella következik

Media Box #183

Belső utastájékoztatás

A két járat (S11 és S10) ettől kezdve egyébként nem csupán találkozott, de átfedésbe is került, a svájci S10-est ugyanis meghosszabbították az olaszországi Como állomására, ill., hogy ne ezen a nagy forgalmú, de egy hegyoldalban szűken elhelyezkedő állomáson forduljon a járat, még egy állomásközzel arrébb, Albate-Camerlatába került a végállomás.

dvd3_img_1226.jpg

Albate-Camerlata

Media Box #184

Albate-Camerlata

Az alacsony utasforgalom, valamint az olasz vasút eltérő rendszeréből fakadó technikai problémák miatt azután 2014-től az S10 ismét csak Chiassóig, az utolsó svájci állomásig közlekedik.

Az S30-at 2012-ben jelentősen meghosszabbították: az addig csupán néhány kisebb svájci állomást elérő vonal kapott egy jelentős olaszországi szakaszt, és már egészen a milánói Malpensa repülőtérig közlekedik - de továbbra is csak kétóránként.

2014-től került be a rendszerbe egy új kiágazás, Stabio felé. Ez egyelőre csak egyetlen állomást jelent, de ezt a vonalat is Olaszország felé tervezik meghosszabbítani, a végállomás Varese lehet. Egyelőre két kiegészítő vonal, az S50 (Lugano felé), és az S40 (csupán Mendrisióig) közlekedik itt, mindkettő óránként egyszer.

A Ticino S-Bahn semmi igazán komoly újdonságot nem hozott a rendszerbe, de az utastájékoztatás szemszögéből a viszonylatszámok bevezetése azért hasznos volt. A sűrű, ütemes menetrend, és a gyakori megállások pedig megfelelnek az S-Bahn fogalmának – legalábbis a svájci értelmezésnek mindenképpen.

A másként meg nem jelölt képeket a szerző készítette. 

Creative Commons Licenc
Ezen mű szerzője Németh Attila, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
Based on a work at http://attus.hu

Azok a képek, amelyek forrása külön meg van jelölve, az ott megadott feltételekkel használhatóak fel.