Hallottál már róla?

Magyarországon kevesen ismerik a magdeburgi S-Bahnt. Nem csoda, hiszen egyetlen vonalon, ritkán közlekedő "hálózattal" van dolgunk. De azért nem mulaszthatom el, hogy ezt is bemutassam.

Az alapítás

S-Bahn ingavonat
S-Bahn ingavonat

Halle, Lipcse és Rostock után az NDK egy újabb iparvárosa látta megalapozottnak a helyzetet egy S-Bahn indításához. Ráadásul a pártbizottság jól választott időpontot is: a Német Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 25. évfordulójára, azaz 1974. szeptember 29-re időzítették a megnyitást.

Az S-Bahn egyetlen, az Elba folyóval nagyjából párhuzamosan futó, a várost észak-déli irányban átszelő vonalból áll, amely mindkét végén kifut néhány közeli elővárosba is. Ezek közül az északi Zielitz kiemelt jelentőségű volt, hiszen itt egy nagy gyárban (Kaliwerk Zielitz) sok magdeburgi dolgozott, akik vonattal tudták megközelíteni a munkahelyüket (ne feledjük, az NDK-ban ekkortájt éveket kellett várni egy Trabantra, és a benzint jegyre adták), de a városközponttól északra is nagy ipari területeket tárt fel a vasút. A vonal hossza összesen 39 kilométer.

Az S-Bahn számára egyetlen új vonal sem létesült, csupán, az akkori keletnémet trendeket követve a városon belül hoztak létre új megállókat, lakó- és ipari területek közelében. A vonatok egész nap ütemes, 20 perces követéssel közlekedtek, műszakváltások környékén pedig 10 percenként. Kezdetben itt is a korábban használt személykocsikból és mozdonyokból képzett szerelvények közlekedtek, amelyeket a későbbiekben a többi keletnémet üzemben is használatos emeletes ingákra cseréltek.

Bár voltak tervek további vonalakra is (és a meglévő vasútvonalak erre adtak volna lehetőséget) ez végül elmaradt, és csak ezen az egy vonalon közlekedett S-Bahn.

A leépülés

Az S-Bahn története nem volt túl változatos, a megnyitástól nagyjából másfél évtizeden át lényegében változatlan formában üzemelt, csak néhány új megállóhely nyílt.

A rendszerváltás, majd az újraegyesítés után a többi keletnémet iparvároshoz hasonlóan Magdeburg is leépülésnek indult. Az ipari üzemek bezártak, a lakosság egyötöde elköltözött (290 ezerről 230 ezerre csökkent a népesség), a maradók közt is megnőtt a munkanélküliség. Ezzel párhuzamosan pedig szabad hozzáférésűvé vált a gépkocsi és az üzemanyag.

Nem teljesen meglepő módon ezek nyomán itt is zuhanásnak indult az S-Bahn utasszáma, ami a szerelvényméret csökkenéséhez és ritkításokhoz vezetett. A 90-es években már egész nap 30 percenként közlekedett az S-Bahn, hétvégén pedig ennél is ritkábban. A további utasszámesés következtében 2007-től azt a megoldást választották, hogy az S-Bahn hétköznap egész nap csak óránként jár, de az érintett vonalakon közlekedő személyvonatok is megállnak minden érintett megállóban. A menetrendeket összehangolták, így hétköznap minden 30 percben jön egy vonat az S-Bahn megállóiban. Hétvégén pedig S-Bahn egyáltalán nem közlekedett.

2014-től ezt némileg átszabták. A vasúti közlekedésben nem sok változás történt, viszont a Magdeburg - Wittenberge személyvonatokat is átminősítették S-Bahnra, így a belső szakaszon 30 percenként jár az S-Bahn, a külső szakaszon, valamint hétvégén a teljes vonalon pedig 60 percenként. Az S-Bahn nem rendelkezik önálló járműparkkal, ugyanazokból a 425-ösökből áll ide ki néhány, amelyek a környékbeli személyvonatokon is közlekednek. Ekkor át is nevezték Közép-elbai (Mittelelbe) S-Bahnná, hátha ettől a környékbeli települések is jobban magukénak érzik. Ott, ahol a lefedett terület teljes lakossága alig a fele például a müncheni S-Bahn napi utasszámának, ennél nagyobb siker aligha várható.

Helyszín: 

Magdeburg, Németország

A másként meg nem jelölt képeket a szerző készítette. 

Creative Commons Licenc
Ezen Mű szerzője Németh Attila, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
Based on a work at http://attus.hu

Azok a képek, amelyek forrása külön meg van jelölve, az ott megadott feltételekkel használhatóak fel.