Csoport

Az S1 svájci vonata Basel SBB állomáson

A régiók S-Bahnja

A három ország határán fekvő Baselben és környékén mertek nagyot gondolni, és csináltak egy S-Bahnt a teljes agglomerációra. A sikertörténet nem töretlen, de létezik.
SBB-szerelvény Luzernben

Kistérségi S-Bahn: Zentralschweiz

A 2000-es évek elejének nagy S-Bahnosítási hullámában alakították ki Svájc középső részén ezt a hálózatot. Amit látunk, az nem sok mindenben emlékeztet a klasszikusokra, de talán éppen ezért mutat példát.
Bernben megvalósítottak egy jófajta vasúthálózatot, sűrű közlekedéssel, jó megállóhelyekkel - majd utóbb rájöttek, hogy egész jól mutatna a vonatok oldalán egy sárga S-betű. És valóban.

A Svájci Államszövetség (latinul Confoederatio Helvetica, innét a gyakran használt CH rövidítés) furcsa ország. Erre valószínűleg még a kevésbé tájékozott olvasó is sok példát tudna mondani, én most arra mutatnék rá, hogy Svájcnak - tudomásom szerint egyedül Európa országai közül - nincs fővárosa. A derék svájciak ugyanis úgy vélték, hogy az államszövetségben minden város egyenrangú, és hosszas viták után a XIX. század közepén kőbe vésték, hogy márpedig országuknak soha nem lesz fővárosa. Az viszont, hogy a parlament minden ülésszakot másutt tartson, egy idő után nem bizonyult igazán hatékonynak, ezért 1848-ban úgy határoztak, hogy a szövetségi törvényhozás és a kormány székhelye az akkortájt jelentéktelen kisvárosnak számító Bernben lesz - kínosan ügyelve arra, hogy a "főváros" kifejezést véletlenül se használják.

Bern azóta ugyan sokat fejlődött, de európai mércével mérve ma is inkább kisvárosnak nevezhető, és jelentéktelensége sem sokat oldódott. Lakosainak száma mindössze 130 ezer (ez Győr mérete), és a kellő szabadságfokkal értelmezett agglomerációval együtt is alig 350 ezer lakost tud felmutatni. Ezzel a metropoliszokkal amúgy sem túlzsúfolt Svájcban is csak a negyedik legnagyobb város, és, bár a kormányzat kapcsán nyilván megjelennek adminisztratív hivatalok is (bár nem sok, mert Svájcban elég nagy az államszövetséget alkotó kantonok önállósága), de amúgy munkaerőt se sokat vonz, nem minősül jelentős gazdasági, vagy kereskedelmi központnak sem.

A BLS elővárosi motorvonata
A BLS elővárosi motorvonata

Tulajdonképpen ilyen feltételekkel más országban maximum egy közepesen forgalmas vasúti csomópont alakulhatott volna ki, komoly elővárosi forgalom nélkül. Svájcban azonban ez is furcsán működik. A helyi vasúttársaságok ugyanis igyekeztek olyan szolgáltatást nyújtani, hogy az emberek szívesen válasszák utazásaikhoz a vasutat. A Regionalverkehr Bern-Solothurn (RBS) nevű közlekedési társaság, az eredetileg transzalpesi társaságként alakult, de Bern környezetében helyközi forgalmat is bonyolító Bern–Lötschberg–Simplon-vasút (BLS), valamint egy-két fővonalon az álamvasút (SBB) már a 60-as évektől sűrű menetrend szerint járatta vonatait, amelyek feltárták a város tágabb környezetét, és több helyen megálltak Bernen belül is - ezzel egyrészt jobb kapcsolatokat kínáltak az agglomerációból érkezőknek, másrészt városon belüli utazásra is lehetőséget nyújtottak. Természetesen nem alakultak ki hatalmas utastömegek, és ennek megfelelően a vasúttársaságok kis és közepes kapacitású szerelvényeket állítottak forgalomba. Ezek nem is kifejezetten S-Bahn-jellegűek, pl. szokatlanul kevés rajtuk az ajtó - nyilván még megközelítőleg sem jelenik meg egyetlen állomáson sem olyan intenzív utascsere, mint pl. Frankfurt Taunusanlage, vagy (Svájcban maradva) Zürich HB állomásokon.

"NINA" motorvonat
"NINA" motorvonat

Az, hogy a menetrend ütemes volt, evidencia - Svájcban minden vonat így közlekedik, de a 30-60 perces követés, ami belső részeken a fonódás miatt még sűrűbb lett, kétségkívül szokatlan egy ekkora város esetében.

1987-től kialakult egy átmérős vonal, Thun és Fribourg közt (Bern átmenő pályaudvarral rendelkezik). Amikor pedig 1995-től egy második átmérős vonalat is kialakítottak, akkor felmérték a hálózatot, és a következő megállapításra jutottak: a vonatok sűrűn járnak (a belső részeken 15 percenként, a fonódó szakaszon akár 8-szor óránként), ütemes menetrend szerint, sűrűn megállnak, a városon belül is több helyen. Mi ez, ha nem S-Bahn? Hát persze, hogy az.

Nem is vacakoltak sokat, azonnal elnevezték az egyik vonalat S1-nek, a másikat S2-nek. Kellett egy szép logó is - a németek zöld karikája ugye jogvédett, hát ők kitaláltak egy sárga S-t, benne két nyíllal.

1997-ben további, hasonló jelleggel üzemelő átmérős vonalakat alakítottak ki, S3 és S4 jelzéssel.

RBS-motorvonatok
RBS-motorvonatok (Flickr)

2004-ben beintegrálták a rendszerbe az RBS Bernben közlekedő méteres nyomtávú, pesties szóval élve inkább HÉV-jellegű vonalait is. Ez persze a gyakorlatban annyit jelentett, hogy ettől kezdve ezeket is S-Bahnnak nevezték, és az S7, S8, S9 viszonylatjelzéseket kapták, az üzem semmit nem változott. Ugyanekkor az SBB kivonult az S-Bahnból, a helyét átvette a BLS, cserébe a BLS távolsági járatai pedig az SBB-hez kerültek.

A 2008-as menetrendváltáskor kissé megvariálták a viszonylatokat és a jelzéseket. Ekkortól az átmérős fővonalak jelzése S1-S5, a belőlük leágazó vonalak kétjegyű számokat kaptak, aminek az első jegye a kiinduló fővonal száma, pl. az S5-ből ágazik le, ill. annak betétjárata az S51. Az S44 és S5 vonalak csatolt szerelvénnyel járnak, amelyek egy-egy állomáson kettéválva, kétfelé közlekednek, ezért a térképen is Y-alakúak ezek a vonalak. Egy teljes, 2017-es viszonylathálózat ITT található (PDF).

Emeletes motorvonat
Emeletes motorvonat

Az utasforgalom folyamatosan emelkedett, ezért a vasúttársaságok, elsősorban a BLS is kénytelen volt fejleszteni. A 2010-es években emeletes, Stadler KISS típusú motorvonatokat szereztek be, hogy ezzel is növeljék a felkínált kapacitást. A képen látható szerelvényen jól látható az S-Bahn sárga S-logója is.

Bernben tehát nincs S-Bahn-társaság, nincs tulajdonképpen semmi, ami közös volna az S-Bahnt ma üzemeltető két vasúttársaságban, nincs közös tervezés, csak a márkanév, amit közösen használnak. Van egy közös menetrendi tájékoztató weboldal (németül). A tarifa sem egységes, olyan értelemben, hogy a hálózat féltucat tarifaközösséget érint, és mindegyiknek a területén az ottani díjszabás az érvényes. Aki több területet érint, az is utazhat persze egyetlen jegy megvásárlásával, a végén a szolgáltatók és közlekedési szövetgések majd osztoznak egymás közt - az eljárás bonyolult, de az utas nem lát belőle semmit.

Szinte hihetetlen, de naponta több, mint 100.000 utazást regisztrálnak az S-Bahn-hálózaton. Helvét földön közismerten nagy becsülete van a vasútnak, de ez akkor is elég meggyőző adat, ami mögött vélhetően az áll, hogy a különbözőségben azért - az említetteken túl - még egy dolog közös: a minőség.

A másként meg nem jelölt képeket a szerző készítette. 

Creative Commons Licenc
Ezen Mű szerzője Németh Attila, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
Based on a work at http://attus.hu

Azok a képek, amelyek forrása külön meg van jelölve, az ott megadott feltételekkel használhatóak fel.