Az 1990-es években egyre kisebb városok érezték úgy, hogy valamiféle S-Bahn nekik is jár, ha már a szomsszédnak van. Persze a nagyvárosok bevált megoldásai itt nem vezethettek sikerre, hiszen óriási különbség volt a meglévő, és várható utasszámokban. Így egyszerűbb utakra léptek, és ezzel tovább tágították az S-Bahn-fogalmat.

Breisgau régió a badeni Rajna-völgyben fekszik, a folyó és a Fekete-erdő hegyei közé szorulva. Központja, és egyben lakosság kb. felének otthona Freiburg. A város nevének jelentése "szabad vár", ami népszerű elnevezés volt, Németországban jutott belőle öt településnek (fura módon ezek többségét azóta más országhoz csatolták, így ma már egyetlen konkurrense maradt csak a breisgaui városnak az országhatárokon belül), ezért időnként a Freiburg im Breisgau elnevezést is használják (hasonlóan, mint az ismertebb Frankfurt am Main jelölés). Ebben a cikkben ez a városnév mindig Breisgau központját jelöli. A város maga mintegy 220 ezer lakosú, ami kb. Debrecennek felel meg. Az agglomeráció viszont valamivel sűrűbben lakott, mint a Hajdúság, és még kb. 250 ezren élnek ott.

A Rajna-völgyben egymás hegyén-hátán sorakoznak az ilyen közepes méretű városok (a folyóvölgy mintegy természetes módon hozta létre a kereskedelmi központokat), így távolabbról nézve Freiburgnak nincs különös jelentősége, saját vonzáskörzete pedig, mint láttuk, nem túl nagy, ennek megfelelően az ingázóforgalom is mérsékelt. A várost érinti a Rajna-völgyi vasút fővonal (Karslruhe - Basel), ezen kívül a környékre kiindul innét néhány kisebb forgalmú mellékvonal is.

A Breisacher Bahn

BSB-szerelvény Freiburg Hbf-on
BSB-szerelvény Freiburg Hbf-on

Mindenesetre a városban a topográfiai adottságok miatt elég szűkös a helykínálat, ráadásul régi, történelmi múltú településről van szó, aminek nem lehet a központját csak úgy eldózerolni, hogy növeljük a helykínálatot, ezért a városvezetés még ezt a csekély ingázó forgalmat is szívesebben látná vonaton, mint autóval a városba érkezve. Ebben partner volt a tartományi vezetés is (Németországban a helyözi személyforgalom tartományi hatáskör), ezért 1995-ben elkészült egy koncepció, mely szerint Freiburgban és környékén kialakítanak egy S-Bahn-hálózatot. Ehhez nem terveztek be semmilyen komolyabb infrastrukturális fejlesztést, csak a szolgáltatási szintnek a meglévő keretek közt maradó fejlesztését. Erre a célra alapítottak egy új vasúttársaságot, a neve Breisgau-S-Bahn Gmbh lett (a Gmbh a Kft. német megfelelője), tulajdonosai fele-fele arányban a freiburgi városi közlekedési vállalat, a VAG (Freiburger Verkehrs AG) és a regionális Südwestdeutschen Verkehrs-Aktiengesellschaft ("Délnémet Közlekedési Rt.", SWEG). Mivel a VAG 100%-ban Freiburg város tulajdonában áll, az SWEG pedig Baden-Württemberg tatomány kizárólagos tulajdonában lévő társaság, ezért voltaképpen elmondhatjuk, hogy a szakmai tulajdonosok mögött politikai háttérként a város és a tartomány vezetése áll.

1996-ban a Breigau-S-Bahn megkapta a vasútvállalati engedélyt, és rögtön meg is pályázta a 22 kilométer hosszú Freiburg - Breisach vasútvonal üzemeltetését. Ez a mai német menetrendkönyvben 729-es számmal szereplő vonal eredetileg Colmar városát kötötte össze Freiburggal, aféle regionális fővonalként, de 1945-ben a Rajnán átvezető hidat felrobbantották, majd Colmar Franciaországhoz került, és mivel mindmáig senki nem érezte fontosnak, hogy helyreállítsák a vasúti kapcsolatot, a vonal mai vége Németország felől az így fejállomássá váló Breisachnál van. Az ily módon csekély jelentőségűvé vált mellékvonalat a német államvasút, a Deutsche Bundesbahn, majd a német egyesítés után (1994-től) a Deutsche Bahn üzemeltette, azonban az utasszám folyamatosan esett, a menetrend ritkult, és a vonal a bezárás felé sodródott. 1996-ban meghirdették üzemeltetésre, a BSB pályázott, és nyert.

Bresigau S-Bahn indulásra készen
BSB-szerelvény indul Breisach felé

Az új koncepció szerint Freiburg - Breisach közt napközben félóránként, este és hétvégén óránként járnak vonatok a vonalon. Mivel a vonal igen rövid, mindenütt megállva is fél óra alatt marad a menetidő, így betét- vagy gyorsított járatokra igazán nincs igény. Az egyvágányos vonal adottságai miatt hétköznap a tökéletes félórás ütem nem tartható, a vonatok ahhoz képest 1-3 perces eltérésekkel közlekednek. Továbbá valamelyest eltér a menetrend délelőtt és délután, amikor megfordul a fő utasáramlási irány.

A vonalon van három megálló még Freiburgon belül, ám ezeken a kedvező városi közlekedési kapcsolatok (villamos, autóbusz) mellett a 30 perces követés nem túl vonzó, ezért nem jellemző a városon belüli nagyobb utasáramlás. Utána, Breisachhal együtt még 5 helyen áll meg a vonat, mire a végállomásra ér.

S-Bahn megálló Freiburgban
S-Bahn-állomás

A mellékvonal vélgig egyvágányú, nincs villamosítva, így ez lett Németország első dízel-S-Bahnja. A bevetett jármű a Németországban legkedveltebb, és legelterjedett, tucatnyinál is több regionális vasútvállalaton használt mellékvonali típus, a RegioShuttle motorkocsi, amit akkortájt az AdTranz gyártott, ma pedig a Stadler (ugyanott, csak a gyár került több lépcsőben más kezekbe). Ez már csak azért is praktikusnak tűnt, mert a SWEG, ill. különböző leányvállalatai a környéken több mellékvonalon is járattak már ilyeneket, így részben összevonható volt a karbantartás. További előny, hogy, ha éppen nem állt rendelkezésre megfelelő számban forgalomképes jármű, hát küldtek egyet-kettőt a szomdszédból. Így aztán az utasok mindmáig találkozhatnak különböző ismeretlen vasúttársaságok járműveivel a vonalon, de végülis, ha elmegy Freiburgba, akkor mindegy.

Kezdetben elég volt a szóló üzem is, ma a megnövekedett utasszám hatására általában csatolva járnak a vonatok. Az átvétel óta kb. megduplázódott az utasszám a vonalon, ma naponta valamivel több, mint tízezren utaznak (mivel az ingázó forgalom a jellemző, ez kb. feleennyi személyt jelent). Az utasforgalom jellemzően úgy épül fel, hogy Breisachból elindul a szerelvény, alacsony kihasználtsággal, aztán minden megállóban nő az utasszám, végül Freiburg Hautpbahnhofon mindenki leszáll, mert ez a végállomás. Visszafelé pedig tele indul, és folyamatosan ürül, mint általában a kifutó járatok.

Az Elztalbahn

Az Elz nevű folyócska mentén a Fekete-erdő felé futó kis mellékvonalat szintén feladta a DB, ez a 2002-es menetrendváltással került a BSB kezelésébe. Itt korábban dízelmozdonyos Silberling-ingák csináltak napi néhány fordulót, ezeket váltotta a Breisgau-S-Bahn a maga motorvonataival. Az infrastruktúra szűkössége miatt itt a félórás ütemet nem lehetett megvalósítani, a teljes, 19 km hosszú vonalon óránként járnak vonatok, amiket a vonal feléig napközben besűrítenek még betétjáratok, de ezek nem alkotnak már ütemes menetrendet.

A Breisacher Bahnhoz hasonlóan itt sem valósultak meg komoly beruházások, a vonal látványa ma is inkább emlékeztet egy forgalmasabb magyar mellékvonalra, mint valamely ismertebb német S-Bahn állomásaira. Igaz, hétköznap csúcsidőben már négy kocsival járnak a szerelvények mindkét vonalon, annyival megnőtt az utasforgalom. 

Elzach
Négy kocsival

Bár a Breisgau-S-Bahnt, mint cégnevet bejegyezték, a vonatok maguk nem nevezhetőek S-Bahnnak. Ez ugyanis a Deutsche Bahn bejegyzett védjegye. Szintúgy nem használható a jól ismert, zöld körben fehér S betűt ábrázoló logó sem. A vonatok a menetrendben és az utastájékoztatásban nem S, hanem BSB vonatnemmel vannak jelölve (Németországban minden vonatnál jelölve van a vonatnem is a vonatszám mellett, nem csak néhány kiemelt vonatnemnél, mint hazánkban). Nincsenek S-betűs viszonylatjelzések se, sőt, semmilyenek, a magyarországi vonatokhoz hasonlóan itt is csak a célállomás van jelölve a vonatoknál.

A kezdeti napi párezres utasszámot itt is 10 ezer közelébe sikerült feltornászni az évek alatt, további érdemi növekedéshez valószínűleg már olyan kínálatjavításra volna szükség, ami infrastruktúra-fejlesztést is igényelne.

További tervek

2015 nyarán konkrét döntés született egy komolyabb S-Bahn-hálózat kialakításáról. Ennek első lépése a meglévő két vonal villamosítása, oda új, nagyobb kapacitású szerelvények beszerzése (a jelentősen megnőtt utasszám miatt erre szükség van), továbbá minden megállót átalakítanak akadálymentesre. Második lépcsőben új vonalakat is bevonnak majd a hálózatba. Így a 2020-as évek első felére egy nem túl nagy, de azért jól használható hálózat alakulhat ki Freiburgban és környékén.

A másként meg nem jelölt képeket a szerző készítette. 

Creative Commons Licenc
Ezen mű szerzője Németh Attila, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
Based on a work at http://attus.hu

Azok a képek, amelyek forrása külön meg van jelölve, az ott megadott feltételekkel használhatóak fel.