A berlini Stadtbahn

Tartalommegosztás

Feliratkozás Tartalommegosztás csatornájára

Csoport

A berlini metróhálózat kiépítése

Hausvogteiplatz
A dinamikusan növekvő német főváros utazási igényei a századfordulóra új közlekedési fejlesztéseket alapoztak meg. Kezdetben főként magáncégek beruházásai nyomán épült az U-Bahnnak nevezett új rendszer, de nem csupán ezért alakult ki már az első időkben két, egymással nem kompatibilis részhálózat.

Berlin: az S-Bahn

S-Bahn logó
Már az 1900-as évek elejére problémákkal küzdött a berlini elővárosi vasút. Sok volt az utas, a gőzvontatással egyre nehezebb volt megfelelni a kor igényeinek. Nagyfokú modernizálásba kezdtek tehát, amelynek végén új fogalom született.
A városon belüli, és az elővárosi vasútvonalak összekapcsolása Magyarországon ma még forradalmi, sokak által elvetett gondolatnak minősül, valójában azonban korántsem újkeletű felvetés. Első megvalósulás a XIX. századból származik, és a berlini példa nyomán az elv mára szinte egyeduralkodóvá vált a fejlett közlekedéstervezésben.

Az alkalmazott, és ebben a sorozatban bemutatott rendszerek sokfélék. Rajtuk hagyta nyomát a városok különbözősége, a technikatörténeti fejlődés, a várható utasszámok, a mindenkori financiális lehetőségek, sőt (magyar olvasó számára bizonyára ismerős), a politika is.

A Ringbahn

Miután Poroszország, és egyben a Német Birodalom fővárosa az 1870-es években gyors fejlődésnek indult, a korábban a város szélén fekvő fejpályaudvarok kis túlzással anélkül váltak belvárosivá, hogy egyetlen centiméterrel megváltozott volna az elhelyezkedésük. Összekötésük ezzel együtt fontos cél volt, ennek eszköze pedig a városi körvasút, a Ringbahn, amelynek építése 1867-ben kezdődött meg. A körgyűrű jelentős részben olyan településeken haladt, amelyek akkoriban még nem voltak Berlin részei (1920-ban hajtottak végre az 1950-es budapestihez hasonlító városegyesítést, amelynek során a fővárossal egybeépült településeket Berlinbe olvaszották). A Ringbahn 1881-re fejeződött be teljesen. Ennek segítségével bármely Berlinbe érkező vasútvonalról át lehetett haladni bármely másikra; a Ringbahn tulajdonképpen egyesítette a közép- és keletnémet vasúthálózatot.

A budapestitől eltérően a berlini körvasút egy teljes kört ír le, manapság körbe-körbe haladó viszonylatok is közlekednek rajta. A Ringbahn segítségével bármely befutó vasútvonalról át lehetett haladni azokra, amelyeknek a városközpont közelében volt a pályaudvaruk, így lényegében megvalósult minden berlini vasútvonal bevezetése a belvárosba. Kiemelendő a Potsdamer Bahnhof szerepe. Ez az állomás, amelyről – nem teljesen meglepő módon – Potsdam, a korábbi porosz főváros felé indultak a vonatok, egészen a belváros szegélyén, a mai Potsdamer Platz helyén volt található. Azonban a Ringbahn megnyitása után Potsdamon kívül még jónéhány vasútvonalról érkezhettek ide vonatok, ezzel is megkönnyítve a város szívébe utazást.

A Potsdamer Bahnhof

Továbbra is hiányzott azonban a fejpályaudvarokat közvetlenül összekötő vasútvonal. Míg Európa sok városában csak egy évszázaddal, vagy még hosszabb idővel később merült fel az elképzelés, az ekkortájt kétségkívül legdinamikusabban fejlődő európai nagyvárosban már az 1870-es évek közepén elkezdték forszírozni egy, a várost átszelő vonal építését. A megvalósulást nagyban segítette, hogy Berlin belvárosa teljesen sík, a város egymással szemben fekvő fejpályaudvarai szinte pontosan azonos szintben voltak. Az egykori Schlesischer Bahnhof (ma Ostbahnhof) és Charlottenburg állomásokat összekötő vonal a vasútvonalak királya, és egyben minden modern városi vasút példaképe lett.

A belváros átellenes pontjain fekvő korábbi fejpályaudvarok összekötésének nemcsak az volt a célja, hogy így a Berlint csak átutazóként érintők kényelmesebb átszállással, esetleg átszállás nélkül utazhattak tovább, hanem mindazok, akik Berlin központjába igyekeztek, mentesültek a vasútállomásoktól a belvárosba vezető úttól. Az új, a várost alaposan feltáró vasútnak a „városi vasút”, németül Stadtbahn elnevezést adták – így is nevezik mind a mai napig.

A Stadtbahn

A konkrét tervezés 1873-ban indult, a közlekedést pedig 1882-ben vették fel. Jellemző módon a városi-elővárosi közlekedés már néhány hónappal az átmérős távolsági közlekedés megkezdése előtt megindult a Stadtbahnon. 1882. feburár 7-én adták át ünnepélyesen Európa első, viaduktokra épült vasútját. A császár nem jelent meg személyesen az ünnepségen, előző nap azonban megtekintette az elkészült vonalat.

Tipikus kép a Stadtbahnhról

A viadukt 6 méter magas és 15,5 méter széles. Alapszerkezete kőpilléreken nyugvó boltívekből áll, összesen 731 ilyen boltívből épült a Stadtbahn, amelyek többségét befalazták. Ezeken kívül összesen 60, részben a Spree folyó, részben utak felett átívelő híd tartja a vágányokat. Mivel már akkor is óriási forgalmat bonyolítottak le a Berlinbe érkező vasutak, és számítani lehetett rá, hogy a Stadtbahn további utasokat vonz, eleve négyvágányosra építették ki. Két vágányon a távolsági vonatok közlekedtek, a másik kettőn pedig a városi és elővárosi vonatok.

A császárváros ekkor fejlődésének virágkorát élte. A Stadtbahn építése szempontjából ez azt jelentette, hogy végig meg lehetett építeni felszínen, azonban nem akadt egy megfelelően széles, egyenes nyomvonal, hanem a vasútnak az építésekor még városi tulajdonban lévő telkek elhelyezkedését követve kanyargó vonalat lehetett csak kijelölni. Sok a szűk ív, a vonal többször is keresztezi a Spree folyót, nem ritka a 300 méteres ívsugár, és jellemzően csak 60 km/h sebességgel lehet haladni.

A Stadtbahn kacskaringói
A Stadtbahn kacskaringói
A Stadtbahn kacskaringói

A Stadt- és a Ringbahnra építve egy komplex viszonylathálózatot alakítottak ki, minden vonat elérhette a belvárost. Némely vonat a Ringbahn segítségével a Potsdamer Bahnhofra, a többi pedig (részben közvetlenül, részben a Ringbahn érintésével) a Stadtbahnra érkezett, így bárhonnan érkeztek az utasok, elérhették vonatukkal a berlini belvárost. Kezdetben természetesen gőzmozdonyos vontatást használtak. Az évtizedek folytán többféle mozdonyt bevetettek. A Stadtbahnon áthaladó távolsági vonatok csak egy-két helyen álltak meg, így általában a saját gőzmozdonyukkal közlekedtek a városon belüli szakaszon is.

berlin_savignyplatz

T2-Savignyp.jpg
A Wikiről (Letöltve: 2017. jan. 11.)
Egy kép a kezdeti időszakból

A városi-elővárosi vasút azonban igen sűrűn megállt, ide kevésbé gyors, ám dinamikusan indulni képes mozdonyokat szereztek be, amelyeket a köznyelv egységesen Stadtbahn-mozdonynak (Stadtbahnlok) nevezett el. A gőzmozdonyok általában 6-9 rövid kocsit vontattak, az ajtókat az utasok maguk nyitották és zárták. Mai szemmel nézve is lenyűgöző, hogy reggel és délután 4-5 percenként közlekedtek a Stadtbahnon a különböző irányokból érkezett helyi vonatok!

A Stadtbahnon bevezetett megoldások igen előremutatóak voltak, amit az is mutat, hogy évtizedeken keresztül nem volt szükség lényegi változásra. Az első világháborút követő megújulás azonban kihatott a berlini vasútra is. Az 1920-as évek változásairól a többi cikkben lehet olvasni.

Helyszín: 

Berlin, Németország

A másként meg nem jelölt képeket a szerző készítette. 

Creative Commons Licenc
Ezen Mű szerzője Németh Attila, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
Based on a work at http://attus.hu

Azok a képek, amelyek forrása külön meg van jelölve, az ott megadott feltételekkel használhatóak fel.