Nagyszabású rendezvénysorozattal ünneplik a brüsszeli villamos fennállásának százötvenedik évfordulóját

Furcsa ez. Magyarul a villamos egy olyan eszköz, ami, mint a neve is mutatja, árammal megy. Önálló eszközként tekintünk rá. Mindenki, aki kicsit is érdeklődik a közlekedés vagy Budapest története iránt, tudja, hogy az első budapesti villamos a Nagykörúton közlekedett, 1887-ben. Több nyugat-európai országban viszont a tram, Straßenbahn, nevezzék akárhogy, jelent mindent, ami az utcán lefektetett sínen megy. Jópár évtizede ez, néhány extrém példa kivételével, mindenütt elektromos közlekedést, tehát villamost jelent, de a XIX. századi gőzvontatású járatokat, sőt, a lóvasutat is így nevezik. Ez akár olyan furcsaságokat is eredményezhet, mint például, hogy a rotterdami közlekedési társaság neve Rotterdamse Elektrische Tram, amit magyarra első nekifutásra úgy fordítanánk, hogy rotterdami elektromos villamos, bár ez a mi nyelvünkön elég bután hangzik. 

És ez nem csak nyelvi kérdés. Sok nyugat-európai városban a lóvasúti közlekedés megindulását tekintik a "villamos" születésnapjának. Ezért sem kell csodálkoznunk, amikor azt halljuk, hogy itt vagy ott az 1860-as, '70-es években indult meg a villamosközlekedés, holott az általunk így nevezett eszközt Werner von Siemens 1879-ben találta fel. Brüsszelben is az első lóvasút megindulásától, azaz 1869. május 1-től számítják a villamosközlekedés történetét, amely így éppen a napokban ünnepelte százötvenedik születésnapját (ha Budapest is így számolna, 1866 lenne a kezdő évszám). 

Ebből az alkalomból a város egy egész rendezvénysorozatot tartott, aminek csúcspontja az évforduló napján (de jó, hogy ez manapság munkaszüneti nap, ugye) rendezett felvonulás, amelyen a történelmi járművek egész gyűjteményét csodálhatta meg a nagyérdemű. Én is értesültem az eseményről, el is határoztam, hogy meg fogom látogatni. 

Elsején korán reggel elindultam Brüsszel felé. Bő kétszáz kilométer autózás. Reggel ködös idő van és nem is túl meleg, nem csoda, hogy az ünnepnapon kihaltak az utcák, és az autópályán se nagyon van más rajtam kívül. Ha itt-ott lassítani kellett, azt is inkább csak a köd miatt. Aztán úgy Liège környékén eltűnt a köd is, így már napsütésben érkeztem Brüsszelbe. A városba csak bizonyos környezetvédelmi előírásoknak megfelelő autóval szabad behajtani. Ezeknek az én kocsim meg is felelne, de a belga bürokrácia útvesztőibe nem kívántam elmerülni az ezt igazoló tanúsítvány kiváltására, szóval úgy határoztam, még egy, a városon kívüli metrómegállónál lévő P+R-ben leteszem a kocsit, és onnét metróval megyek tovább. Meg is érkeztem, nagyjából a tervezett időben, a Kraainem állomáshoz, egy jó nagy táblára ki is van írva, hogy Parking, befordulok, és döbb: sorompó, és fel nem nyílna, bármivel próbálkozom. Egy árva felirat nincs sehol, hogy miért van lezárva a bejárat, és hogyan lehet ezen változtatni. Mögöttem egy hölgy hajtana be ugyanoda, tőle megtudom, hogy itt nem parkolhat bárki, ez előzetes regisztrációhoz van kötve, és csak bizonyos területen lakók regisztrálhatnak. Utóbb utánanéztem, mivel munkanapokon mindig nagyon megtelt a parkoló, ezért vezették be a korlátozást. Hát, ez probléma, már csak azért is, mert mentem vagy öt kört a környéken, de a legutolsó mellékutcában is tilos parkolni. A térképen kerestem másik P+R-t, de többségük a környezetvédelmi zónában van, ahová én ugye be se hajthatok (azt tudom, hogy a helyi közterületfelügyelet elsősorban a matricát ki nem váltó külföldiekre utazik, a füstokádó, semmilyen előírásnak meg nem felelő helyieket nem nagyon zaklatják). 

Végül a város túlsó felén, a Heizelnél lévő parkoló felé indulok. Oda is értem, gyanús volt, hogy rajtam kívül még sok másik autó is ugyanoda jön. Óriási parkoló, de sorban kell állni a bejáratnál. 10 euró a díj egy napra. Amikor látom, hogy rajtam kívül mindenki más piros-sárga mezben és sállal száll ki a kocsiból, már tudom, hogy futballmeccs van a közeli stadionban. Mint kiderült, belga kupadöntő, és az egyik résztvevő a Mechelen (ők a piros-sárgák), márpedig Mechelen ide alig harminc kilométer, szóval nem vállaltak hosszú túrát a drukkerek. Mindegy, leparkoltam, irány a metró. Hogy mibe került volna a parkolás, ha nincs meccs, azt nem tudom, de most van, szóval mindegy is. Irány a metró. Kicsit nehéz oda eljutni, mert párezer ember onnét jön a stadion felé, de azért megoldom. Pár turista még, mindenki jegyet akar venni. Van három automata, ebből kettő nem működik. Az, hogy jegy nélkül próbálkozzunk az utazással, fel se merül, automata belépőkapuk vannak, jegy nélkül maximum akrobata-mutatványok segítségével juthatnék a metróba, ahhoz meg én már öreg vagyok. Alig tíz perc után jegyhez jutok, irány a város.

Media Box #482

Egy kiállított példány

A Parc állomásnál szállok le, meg mindenki más is. Ahogy látom, nem csak engem érdekel a rendezvény. Nem találtam róla adatot, de biztos, hogy több tízezer érdeklődő jött el. 14 órától lesz villamos-felvonulás, addig meg lehet tekintenki a kiállított járműveket. Mivel a fent írt bonyodalmak hatására kb. két és fél órával később értem ide, mint terveztem, arra már nincs időm, hogy 14 óráig minden kiállított kocsit megnézzek. Több száz méter hosszan sorakoznak a régi és kevésbé régi kocsik, a sor végéig el se látok. Jó fényképeket nehéz csinálni, hiszen mindig beáll valaki eléd. Itt is találkozhatunk a BKV-s nyílt napokról jól ismert jelenséggel, miszerint a tömegével érkező gyerekek felmennek a villamosra, és nyomják a pályacsengőt ezerrel, mert ők ennyit értenek az egészből. Ez persze nem az ő hibájuk, hanem azoké, akik azt gondolták, a gyerekeket a rendezény érdekelni fogja. Sokan jöttek babakocsival, bár a nyolchónaposakat nemigen hozzák lázba a százéves járművek sem, ellenben a babakocsival anyuka nem boldogul a tömegben, mások meg folyton belebotlanak. Azért pár kép sikerült. 

Kettőkor kezdődik a felvonulás. A tömeg áll a vágányok két oldalán. Délnyugatról északkelet felé jönnek a villamosok, kora délután. Azért aki ezt kitalálta, attól megkérdezném, hogy ez mégis hogy jutott eszébe? Hiszen így a villamosok háta mögött van a nap, az egyszerű érdeklődőnek is a szemébe süt, a fotós meg próbálkozhat becsülettel, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem. Bár lehet, hogy az illető egyszerűen tudta, hogy Brüsszelben évi kétszáz esős nap van, és nem is számolt napsütéssel? Pedig amúgy szerencsésnek mondhatnánk magunkat, kellemes napsütéses időnk van, ami ebben a városban komoly kincs. 

Nekem nincs komoly gépem, ráadásul a napsütéstől besötétedett a szemüvegem, így, ha kicsit magasabbra tartom a cuccot, nem látom a kijelzőt egyáltalán, amúgy meg a napsütötte homlokom tükröződik rajta. Ráadásul a villamosok nagy része a hozzám közelebbi vágányon jön, úgy tíz centire a tömegtől. Szóval a fotózást viszonylag hamar feladtam, attól kezdve csak csodáltam a szebbnél szebb járműveket. Mintegy ötven régi villamoson kívül féltucatnyi műhelykocsit is felvonultattak, a két háború közti villamosból átalakított hóekétől a legmodernebb szerelvényekig, ezt is kifejezetten érdekesnek találtam. 

A felvonulás vége után még kicsit sétáltam a városban, majd visszametróztam a parkolóba, a prios-sárgák győztek, boldogok voltak, én bíztam benne, hogy nem néznek az ellenfél drukkerének, végül megúsztam. Az autópálya Mechelen felé teljesen be van állva, így némi kerülővel indulok el hazafelé, de ez most már belefér, már nem sietek sehová. 

Bár akadtak bosszantó dolgok, úgy a parkolásnál, mint magánál a rendezvénynél, azért összességében nagyon örülök, hogy elmentem, nagy élményt jelentett így is. 

Fényképeim itt tekinthetőek meg

A másként meg nem jelölt képeket a szerző készítette. 

Creative Commons Licenc
Ezen mű szerzője Németh Attila, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
Based on a work at http://attus.hu

Azok a képek, amelyek forrása külön meg van jelölve, az ott megadott feltételekkel használhatóak fel.