Attus.hu

Hollandia autópályáin a 2000-es évek elejére kaotikus állapotok alakultak ki. Ekkor a kormány egy komoly fejlesztési programot indított, aminek hatására a 2010-es évekre a növekvő forgalom ellenére is jelentősen visszaesett a torlódások mennyisége.

A császárság megalapítása után Hamburgban is rohamos fejlődésnek indult a lakosság. Párhuzamosan építették ki a városi vasutakat, egyrészről a porosz királyi vasút, másrészről a városi önkormányzat. A városi hálózat fejlesztése a harmincas évekre lényegében lezárult, a második világháború után már főként más megoldásokat kerestek.

Lassacskán, helyenként nevetségesen, de végül mégis egész szépre megnőtt Madrid elővárosivasút-hálózata

2002-ben Prága városában is átvették a más országokban már bevált viszonylatjelzési rendszert, és S-betűvel kezdték jelölni az elővárosi vonatokat.

Miután Svájcban bebizonyosodott, hogy nem lesz világméretű botrány a kicsi és nem túl acélos S-Bahn-hálózatok életrehívásából, Ausztria is elérkezettnek látta az időt.

A három ország határán fekvő Baselben és környékén mertek nagyot gondolni, és csináltak egy S-Bahnt a teljes agglomerációra. A sikertörténet nem töretlen, de létezik.

A karlsruhei Stadtbahn-rendszert több különböző helyre is kiterjesztették. Végülis, ha egyvalahol már bevált, hogy a villamos meg a vonat ugyanaz, akkor valamivel arrébb is megoldható ugyanez.

Frankfurt a nyugatnémet üzleti világ központja, amelyet már az 1950-es évektől nagyon erős ingázóforgalom jellemzett. Először itt is a belvárosi metróhálózat fejlesztésében látták a közlekedési problémák megoldását, azonban a 70-es évek elején már tisztán látszott, hogy valódi enyhülést csak az ingázók vasútra terelése hozhat.

Németország nyugati részén, ahol a Neckar a Rajnába ömlik, egy kis és közepes városokból álló településrendszer fejlődött ki, amelyet kisvasutak és villamosok egymásba érő hálózata szolgál ki.

A lehető legrosszabbkor kezdtek bele a Ruhr-vidék gyorsvasútjának kiépítésébe. Az eredmény egy alacsony kihasználtságú, átjárhatatlan közlekedési hálózat, amelynek szinte minden négyzetméterén látszik, hogy ezt eredetileg nem így gondolták.

Amikor az egykori kohó helyén megnyíló új városközpont közlekedését tervezték, az oberhauseni városvezetők mertek nagyot álmodni. Az eredmény egy kiemelt tömegközlekedési folyosó lett – és drasztikus emelkedés az utasszámok terén.

Az 1990-es években egyre kisebb városok érezték úgy, hogy valamiféle S-Bahn nekik is jár, ha már a szomsszédnak van. A nagyvárosok bevált megoldásai itt nem vezethettek sikerre, hiszen óriási különbség volt az utasszámokban. Így egyszerűbb utakra léptek, és ezzel tovább tágították az S-Bahn-fogalmat.